2013. december 1., vasárnap

Gyakoroljunk! - a fonomimikai ABC

A jelnyelvet ismerők között köztudott, hogy a magyar jelnyelvben kétféle ujj-ABC használatos: a fonomimikai, és a daktil


Az előbbi, vagyis a fonomimika ABC jelei a betű formájával, kiejtésével, képzésével kapcsolatos jellegzetességet mutatnak be, általában az alábbiak közül egy módon:

  • szemlélteti, hogy a beszédben részt vevő szervek (ajkak, nyelv, fogak, hangszálak) milyen mozgást végeznek (pl. b), 
  • utal rá, hogyan áramlik a levegő (pl. h), 
  • a betű formájára utal (pl. l),
  • a magánhangzók esetén jelzi, hogy a száj milyen alakot vesz fel (pl. é, í esetén az elhúzó mozdulat),
  • asszociációs kapcsolatot mutat be (pl.: mi jut eszünkbe arról a betűről, lásd k - kakas). 

Ezt az ABC-t kifejezetten arra alkották, hogy a tanulást segítése. Tomcsányiné Czukrász Róza neve nagyon fontos ebben a témában. Érdekes módon, módszerét nem a siketek oktatására, hanem a halló gyerekek írás- és olvasástanítására használta. 1934-es kiadású könyvét, "A fonomimikai módszer Magyarországon" címmel még ma is el-el lehet csípni antikváriumban. Íme néhány részlet a műből (A teljes könyv letölthető ITT, ezúton is ezer köszönet a bloggernek, hogy elérhetővé tette az anyagot!):

Az a és az e betűk
Az á betű
Az betű

Látható tehát, hogy erős az összefonódás a fonomimikai (hallók számára kialakított, olvasástanítási) módszer, és a siket gyerekek beszédtanítására használt fonomimikai ábécé között. Hogy melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Ki tanult kitől? Ez a kérdés megér egy külön posztot a későbbiekben.

Mára a jelnyelv szerves részévé váltak a fonomimikai jelek. Ez az ábécé tehát jellegzetesen magyar, bár a formára utaló jelek között akad olyan, amelyik nemzetközileg is érthető (pl.: "L")


Hol, hogyan gyakorolhatjuk a fonomimikai ABC-t?

Egyelőre nincs olyan oldal a világhálón, amely kifejezetten ezt gyakoroltatná. Reméljük, hamarosan lesz olyan vállalkozó kedvű programozó, aki kihasználja ezt a piaci űrt.

Néhány weblap azonban segítségünkre lehet a vizuális elsajátításban(kattintva megnyílnak a linkek)

Ha nem ragaszkodunk az online gyakorláshoz, pár száz forintért megvásárolhatjuk az alábbi Jelnyelv kártyát. Ennek segítségével az ábécé mellett néhány alapvető jelet is begyakorolhatunk, a kártya mellékletében pedig tippeket is kapunk a gyakorlásra.


Sosem hagy cserben a jól bevált táblázat sem:

Vincze Tamás: Alapfokú Kommunikációs Tanfolyam, Jegyzet - fonomimikai ABC
(forrás: jatszohaz.site50.net)

A legjobb pedig az, ha kerítünk magunk mellé egy siket, vagy szintén jelelni tanuló gyakorlópartnert, hiszen párban sokkal szórakoztatóbb. Érdemes kipróbálni például az üvegen keresztül, vagy az egymástól távolabb, szemben történő betűzést. A metró erre kiváló terep: külön kocsiba ülve az üvegen át is társaloghatunk, szemben ülve pedig - a metrózaj miatt - garantáltan csak a vizuális ingerekre hagyatkozhatunk. Az utastársak érdeklődő tekintetéről már nem is beszélve!

Jó szórakozást!


2013. november 12., kedd

Babajelbeszéd - a jeleken alapuló, baba-szülő kommunikációt segítő módszer


Akit egy kicsit is érdekel a jelnyelv, és valamennyit foglalkozott már vele, felkaphatta a fejét a különféle tanfolyamok hirdetései között a "babajelbeszéd" kifejezésre. Több helyen is tartanak ilyen jellegű foglalkozásokat, már egészen kicsi, pár hónapos babáknak is. Amit már elsőre is sejteni lehet róla, az, hogy jeleket tanítanak. De miért "jelbeszéd", amikor tudjuk, hogy a helyes kifejezés a "jelnyelv"? És egyáltalán, van-e köze a jelnyelvhez?

Beszélő Babakezek képviselőjét, Zentai Katát faggattam, hogy is van ez.



Szia Kata, először is, köszönöm az interjú lehetőségét!

Zentai Kata: Örülök az érdeklődésednek, és szívesen beszélgetek erről a témáról.

Azoknak, akik nem hallottak még róla, vagy nem olvastak utána, összefoglalnád, mit ígér a babajelbeszéd tanfolyam a szülőknek?

ZK: A babajelbeszéd egy módszer, amely a jeleket használja fel a hatékony kommunikáció eszközeként a babákkal, már a beszéd megjelenése előtt is. Halló szülők halló gyermekeinek fejlesztették ki a módszert, így a szülő nem csak jelel, hanem mindig ki is ejt minden szót. Azon alapul, hogy a babák értelmi fejlődése gyorsabb, mint a beszédük fejlődése. A kicsik tudják, mit akarnak, csak még nem tudják nekünk elmondani, mert nem olyan fejlett a száj- és nyelvmozgásuk, hogy beszédre legyenek képesek. Viszont a kézmozdulataikat már sokkal korábban tudják kontrollálni, és ez az, ami a jeleléshez szükséges. A jelek segítségével akár a 8 hónapos baba is hatékonyan kifejezheti szükségleteit. Ha a kezükbe adjuk ezt az eszközt, a jeleket, fantasztikus élményekben lehet részünk; babánk nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz, hiszen könnyebben „elmondja”, mit szeretne. Megtudhatjuk, mire gondol a még beszélni nem tudó gyermekünk, megtudhatjuk, hogyan fogja fel a világot, így értőbb figyelemmel kísérhetjük szellemi fejlődését.
A másik alapvető fontosságú dolog, hogy minden baba spontán módon is használ néhány „jelet”, ezekre a természetes gesztusokra épít a babajelbeszéd. Ha a szülők további jeleket használnak a játék közben, és a napi rutin során, a kicsik nagyon könnyen elsajátítják , mivel a babák életkori sajátossága az utánzás.
A babajelbeszéd külföldön már elterjedt, rengeteg tudományos kutatást végeztek, főképpen a jelelésnek a beszédfejlődésre tett hatásáról. Ezek azt bizonyítják, hogy a jelhasználat segíti a beszédfejlődést, a jelelő babák hamarabb kezdenek el beszélni, gazdagabb szókinccsel. Ugyanakkor nem cél a beszédfejlődés gyorsítása, és  nem a teljesítményorientáltság a lényeg. A szülők a babáikkal szeretnének minél hatékonyabban kommunikálni már a beszéd megindulása előtt is. A Beszélő Babakezek tanfolyamokon ezt az eszközt adjuk a kezükbe, így a jelek segítségével képes lesz a baba kifejezni azt, amit tud, elmondani a szükségleteit, megosztani velünk gondolatait. Így ez elsősorban a szülő-gyermek kötődést erősítő módszer.

Miért babajelbeszéd, miért nem "babajelnyelv"?

ZK: Tudatosan nem a „jelnyelv” kifejezést használom, mert nem szeretném összekeverni a siket jelnyelvvel. A jelnyelv egy teljesen önálló nyelv, a maga egyediségével, sajátos nyelvtani szerkezeteivel.
A babajelbeszéd nem ilyen.  Nem veszi át ezeket a nyelvtani sajátosságokat, sőt, a halló szülők beszélnek a gyermekükhöz, és csak a kulcsfontosságú fogalmakat jelelik. Ilyen értelemben még „jelelő beszédnek” sem igazán mondható, mert nem jeleljük az egész mondatot. Csak kevés gyermeknél fordul elő, hogy teljes mondatokat alkot jelekből, de ekkor is a beszélt nyelv szerkezetét követi.
Korábban jelnyelvészetet hallgattam az ELTE-n. Ott tanultam a gyermekjelnyelvről, mint a siket gyermekek sajátos, egyszerűsített jelnyelvi jeleiről. Ha a még kisebb gyermekek kommunikációjával kapcsolatban a babajelnyelvet használnánk, akkor összemosódna a siket jelnyelv, illetve egy hallók számára kifejlesztett, a jelnyelvet felhasználó módszer.

Hogyan képzeljünk el a babajeleket? Van közük a magyar jelnyelv jeleihez?

ZK: A tanfolyamon azt tanítom, hogy ha egy babának van saját, spontán jele, akkor azt használja a család, de ha már a szülő vezet be új jelet a többi mellé, akkor érdemes a siket jelnyelv jeleit alkalmazni. Én a siket jelnyelv jeleit szorgalmazom és tanítom, de a babajelbeszédbe az is belefér, hogy a szülők saját, családon belül kitalált jeleket is használnak, mivel itt nem a jelnyelv tanítása a lényeg, hanem a szülő-gyermek kapcsolat mélyítése.
A tanfolyamaimon az amerikai jelnyelv jeleit alkalmazom, de – mivel számos magyar jelnyelvi tanfolyamra jártam már – megállapíthatom, hogy sok átfedés található a magyar jelnyelvvel, különösen azért, mert Magyarországon hét nyelvjárás van. Így egy-egy tipikus ASL („American Sign Language”, magyarul „amerikai jelnyelv”) jel megtalálható némely vidéki nyelvjárásban is.

Ezek szerint ismered a magyar jelnyelvet, és tanultál jelelni?

ZK: Számomra elképzelhetetlen, hogy ne ismerjem a magyar jelnyelvet, és ez az elvárásom azzal szemben is, aki Beszélő Babakezek oktatóvá szeretne válni. A SINOSZ-ban tanultam a magyar jelnyelvet, elvégeztem a 6 tanfolyamot, ami a középfokú vizsgáig vitt, és sikeresen vizsgáztam is.

Mesélj, hogy kerültél kapcsolatba a jelnyelvvel, és mennyire folytál bele.

ZK: A babajelbeszéd hozta a jelnyelv iránti érdeklődésemet, korábban nem ismertem személyesen siketeket sem. A SINOSZ-ban folytatott tanulmányaim során megismerkedtem a siketek kultúrájával és sok kedves emberrel. Nagy élményt jelentett számomra részt venni siket színielőadásokon egyik tanárom, Turóczy Erika szereplésével. Sokszor családomat is vittem siket rendezvényekre. Jó volt látni azt a nyitottságot és természetességet, amivel a fiam a siketséget fogadja. Számára egyáltalán nem „sérült”, ha valaki siket. Különösen nagy hatással volt rám az, amikor a középfokú vizsga után szintfenntartó tanfolyamra jártam Mongyi Péterhez és Juhász Ferenchez. Nemcsak sokat tanultam tőlük, de az óráik rendkívül élvezetesek és szórakoztatóak voltak. Azóta is nagyon hiányoznak ezek a találkozások.

A jelnyelv megismerése hatott a tanfolyamaidra valamilyen tekintetben?

ZK: Biztosan. Talán azt említeném, hogy a programom egy olyan módszert alkalmaz, amellyel a babák valóban hatékonyabban kommunikálnak a jelek segítségével. Ezáltal a szülők megszeretik ezt a kommunikációs formát, és egy részüknek többet is tudok nyújtani, mint a babajelbeszéd-tanfolyamok alap- és haladó szintjei.
Nyitottságukat megragadva már nem egyszer tartottam olyan speciális foglalkozást, amelynek témája a „babajelbeszéd felhasználásainak lehetőségei a beszéd megindulása után” volt. Itt és a formálódó „babakezek-közösségben” többször beszéltem a proformokról, és a jelnyelv egyéb sajátosságairól is, ami már messze túlmutat a babajelbeszéd elsődleges célján.
Óvodában is tartottam foglalkozást. Nyitottak a jelekre, és rendkívül élvezik a jelelős-éneklős órát. A nagycsoportosokkal már beszélgetünk a siketekről is, akik nemcsak játékként, hanem a mindennapi életben használják a jeleket.

Gondoltál már arra, hogy az amerikai jelek helyett magyar jeleket taníts? Vagy jobban kötődsz az ASL-jelekhez, valamilyen belső vagy külső okból?

ZK: Nincs semmiféle kötődésem az ASL-hez, egyedül szakmai szempontból választottam. Már 2008-ban is felmerült bennem a váltás, akkor beszéltem magyar jelnyelvkutatóval és siket anyukákkal is, végül megfontolás után maradtam az ASL-nél.
Azt tapasztalom, ez a rendszer, így, ahogy van, bevált. Az egész programmal együtt hatékony a módszer. Épp ezért bizton állíthatom, hogy sokkal több családot tereltem a magyar siket jelnyelv megismerése felé, mintha a babajelbeszéd óráimon megváltoztatott, egyszerűsített magyar jeleket használnék. Ha már úgyis változtatunk valamit a jelnyelvi jeleken, akkor célszerűbb egy olyan jelkincset a kezükbe adni, amely később nagy segítséget nyújthat az idegen nyelv elsajátításában. Ez egy fontos kérdés, mert ha a szülő nemcsak a beszéd megindulása előtt használja a jeleket, hanem az első idegen nyelv elsajátításánál is, akkor még tovább fenntartható a jelek iránti érdeklődése, ennek következtében nem egy tanítványom elkezdett érdeklődni a siket jelnyelv iránt is. Paradox módon az ASL jelek használata viszi közelebb a tanítványaimat a magyar jelnyelvhez...

Visszatérve a családokhoz, babákhoz: mit mesélnek az anyukák, hogy fogadja a család a babajelbeszéd ötletét? Milyen a hozzáállás?

ZK: Bárkinek hasznos lehet a babajelbeszéd, olvastam hátrányos helyzetű gyermekek körében végzett külföldi kutatásról is, ahol nagyon pozitív eredményt mutattak ki. De elsősorban a kötődő nevelés iránt érzékeny szülők figyelnek fel a babajelbeszédre. Több, mint 5 éve, még nagyon sok tanítványom jött kétnyelvű családból, ma már sokkal tágabb kör érdeklődik a Beszélő Babakezek iránt. Előfordul, hogy az apuka nem érdeklődik, de amikor elkezd jelelni a gyermeke, akkor garantáltan bekapcsolódik a „játékba”. Így a legnagyobb szkeptikusokból lesznek a leglelkesebb hívek. Nem egy olyan történetet hallottam, hogy a még nem beszélő gyermek este, jelek segítségével, elmesélte apjának, hogy mi történt velük aznap, mi volt a legizgalmasabb élménye.

Tehát úgy tapasztalod, hogy a módszer elsajátítása elősegíti a hatékonyabb kommunikációt a babával/kisgyerekkel. Mit gondolsz, a siket jelnyelv irányába is nyitottabbá válnak a babák, szülők?

ZK: Erről nekem nagyon pozitív tapasztalataim vannak. Igaz, hallottam arról, hogy a szülők nem jelelnek a játszótéren a gyermekükhöz, nehogy azt higgyék mások, hogy valami probléma van vele. De szerencsére ma már ez ritka eset.
Többször hallom azt, milyen pozitívan állnak a kicsik ahhoz, ha észreveszik, hogy siketek jelelnek a környezetükben. Az is gyakori, hogy az egész család elkezdi lelkesen használni a jeleket, akár nagyobb ovis testvérek, sőt, a tinik is kitűnő dolognak tartják, akár titkos beszédre használják. Azon kívül, hogy a babajelbeszéd halló családoknak szól, és a szülő-gyermek kapcsolat erősítése a lényeg, úgy vélem, a tanfolyamaimmal sokat tettem a siket közösség felé irányuló nyitottságért, és a természetes elfogadásáért.

Ehhez szívből gratulálok! Köszönöm az interjút. Aki érdeklődne a Beszélő Babakezek tanfolyam iránt, hol talál meg?

ZK: Legegyszerűbb a Beszélő Babakezek weboldalán vagy a Facebook-oldalán tájékozódni. Érdekességként ajánlom a babakezek Youtube csatornáján található kisbabás jelelős videókat.


2013. szeptember 26., csütörtök

Elmo jelel



Ugye ismeritek a Szezám utcát? Nagy Madarat, Sütiszörnyet, Kukalakó Oszkárt, Elmót és Miss Röfit? Nem sok ember van, akinek be kellene mutatni őket és az amerikai sorozatot, mindenki gyerekkori élményei között felbukkantak legalább egyszer. 
És arra emlékeztek, hogy a sorozatban ők is megismerkednek siketekkel, és a jelnyelvvel? 


Ha más nem, ez a Szezám utca könyv biztos megvolt valakinek a családban.
Forrás: antikvarium.hu

Valószínűleg a Szezám utca is hathatós részt vállaltak abban, hogy az amerikai köztudatba korán bekerült a jelnyelv és használata. Már a sorozat kezdeteitől tanítottak, tanítanak jeleket, és rendszeresen hívtak meg jelnyelvhasználó vendégeket. Ez mára már ott tart, hogy több fős, állandó, siket és jelnyelvi tolmács-gárda szerepel rendszeres jelnyelvi blokkokban. 

A Szezám utca jelelő szereplői

A jelelés már az egészen korai epizódokban megjelent. Nem rácsodálkozóan, hanem egy valós, élő nyelvet, és egyben a hallássérülést is bemutatva. Vagyis a tévénéző amerikai gyerekek már egészen kicsi korukban megismerkedtek vele. A sorozat honlapján számtalan olyan epizód van fenn, ahol jeleket tanítanak, jelnyelvhasználókat mutatnak be, vagy jelnyelvi kísérettel énekelnek. 

Személyes kedvencem Marlee Matlin és Billy Joel szerenádja a mindig morgó Kukalakó Oszkárnak... nézzétek meg ti is!

2013. augusztus 24., szombat

Jelnyelvi tanfolyamok - 2013. ősz


Ritkán találhatóak meg egy helyen az induló jelnyelvi képzésekről szóló információk, tehát itt egy kis gyűjtemény az őszi tanfolyamokról. 
A szervezetek nevére kattintva megnyílnak új ablakban az információt tartalmazó weboldalak. 
További tanfolyamokról szóló információkat is szívesen fogadunk. Ha valaki olyan tanfolyamról tud, ami kimaradt, írjon a kulturkamra@gmail.com címre. 


Jelnyelvtanulóknak (és tanulni szándékozóknak)


Borsodi Jelnyelvi és Kommunikációs Központ (Miskolc)

Együtt Egymásért Keletmagyarországon Egyesület (Budapest, Nyíregyháza, online)

Hallatlan Alapítvány (Budapest)

Kézenfogva Alapítvány (Budapest)

Korner Jeltolmács Központ (Budapest)

Medilearn Akadémia (Budapest)

Noha Stúdió (Budapest)

SINOSZ (Budapesten és vidéken)

Tolmácsoknak


Képzés társalgási tolmácsoknak, ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar (Budapest)


2013. augusztus 21., szerda

Siket zenészek vs. "Süket zenész!"

Zenészkörökben előfordul, hogy amikor egy zenésztárs valamit nagyon félre-, vagy egyáltalán nem hall meg, legyintenek rá, és vigyorogva megjegyzik: "Na, süket zenész!" Nincs ebben semmi sértő szándék a másik iránt: egyszerűen viccet csinálnak abból a tényből, hogy a kolléga hallása, ami tulajdonképen a munkaeszköze, kicsit félrehúz, vagy éppen kihagy. Mosolyognak rajta egyet, és kész. 

Reménykedem benne, hogy siket olvasóink is hasonlóan reagálnak. Hiszen a "süket" szót nem azért írtam le, mert ne tudnám, hogy a "siket" a megfelelő kifejezés... Én tudom, de a köztudatban nem terjedt még el teljes mértékben, így a zenészvilág képviselőinek figyelmét is valószínűleg elkerülte. Ők tehát továbbra is teljes lelki nyugalommal használják ezt a vicces kis megjegyzést, minden sértő szándéktól mentesen. Ne haragudjunk tehát rájuk. Inkább nézzünk körül kicsit, mi újság a siket zenészek világában. Mert bizony, van olyan is!

(A fenti címre kattintva található a bejegyzés forrása, eredeti, angol nyelven.)

Beethoven's Nightmare ("Beethoven rémálma"), USA
A három fős rockbanda saját stílusát játssza. Időnként együttműködnek halló vendégzenészekkel, és pantomimet, amerikai jelnyelvet, és táncot ötvöző performance-művészekkel. Láthatóan nem mai gyerekek, kb. 30 éve a Gallaudet egyetemről indultak. Az alábbi klipjük leginkább cuki, de a nagy videómegosztón rákeresve azért kiderül, hogy ennél jóval zúzósabb koncerteket is lát tőlük a közönség.


Elkötelezett zenész, rapper, szenvedélyes dobos, időnként a fekete-fehér billentyűket is kezeli. Bevallom, nem vagyok nagy rap-rajongó, de ez elég jó! Ötletes klip, kiváló ritmusérzék, és persze ASL (amerikai jelnyelv), minden esetben felirattal! 


Signmark, Finnország
Az ő neve azt hiszem, minden hazai siket előtt ismert, hiszen többször is járt már Magyarországon, 2008-ban a Siketek Világnapján ő volt a program záróakkordja (nem is kell mondanom: hatalmas sikerrel). Siketnek született egy olyan világba, ahol a zene a hallóké (volt eredetileg). Ő volt az első siket, aki lemezszerződést kapott. Személy szerint mélyen tisztelem a munkáját: ritmus, kép és hang teljesen együtt van a jeleléssel, még élőben is, ami pedig hallóknak is nagy kihívás. Rengeteg energiát fektethet a banda a próbákba, és ezelőtt mindenképp megemelem a kalapom.


Ruth Montgomery, Nagy-Britannia
Evezzünk át kicsit komolyabb vizekre. A hölgy fuvolaművész és fuvolatanár, halló zenészcsaládba született egyetlen siketként. Tavaly járt hazánkban is, ekkor készült vele egy interjú, ha valakit érdekel, ITT megtalálja. Olyan videót találtam, amelyiken édesapjával együtt szerepel: tényleg szépen játszik. A videómegosztón több olyan videója is van, amely siketek számára próbálja vizualizálni a hangokat, a dallamot (ezekhez a zenét ő maga játszotta fel), illetve olyanok, ahol jelelve elmagyarázza, milyen a viszonya a zenével, a dallamokkal, hogyan éli meg a darabokat, hangokat.


Evelynn Glennie, Skócia
Skót ütőhangszeres művész, elsősorban szólózenész, 12 éves kora óta teljesen siket. Talán ő az egyik legnevesebb siket zenész, hiszen Grammy-díjat nyert, és több, mint 25 szólóalbuma jelent meg. Még dokumentumfilm is született róla, a címe Touch the Sound ("Érintsd meg a hangot"). Siketsége ellenére csak későn, 2008-ban tanult meg jelelni, korábban teljes mértékben elutasította. Zenéjét maga szerzi, itt egy csodaszép példa is rá.


Mandy Harvey, USA
Amerikai jazzénekesnő, betegség következtében lett nagyothalló. Ennek ellenére úgy döntött, hogy ének-zenetanár lesz, és egyetemre megy. Hallását végül teljesen elvesztette, mégis, még mindig játszik zongorán, és énekel. 2009-ben adta ki első albumát, Smile ("Mosoly") címmel, 2010-ben pedig ezt követte a második, az After you are gone ("Miután elmentél"). Itt alább megtaláljátok az első album fő dalát.


Janine Roebuck, Nagy- Britannia
Brit operaénekes. Családjában is voltak siketek, de csak egyetemista korában kezdte elveszíteni a hallását. Hosszú évekig titokban tartotta siketségét, csak a legközelebbi barátainak árulta el. Attól félt, hogy emiatt szerepet veszít, vagy épp ellenkezőleg, emiatt osztanak rá szerepet. Végül hallókészüléket kapott, példaképpé vált, és a karrierje felívelt. Itt pedig egy dal az ő előadásában azoknak, akik kedvelik a klasszikus stílust.


2013. augusztus 18., vasárnap

A "cued speech" - 2. rész



Beszélgetés egy "cued speech"-használóval

(Az interjú eredeti verzióját és forrását a címre kattintva találod. Az interjú alanya Tiffany Matthews, amerikai siket, siket szülőkkel, kohleáris implantátummal, jó beszédértéssel. A kérdező pedig Aaron, aki kiskora óta szintén ezt a kommunikációs formát használja, és blogjában is ezt a témát dolgozza fel.)

A: Mi okozta a hallásvesztésedet, és milyen kommunikációs formát alkalmazva nőttél fel? 


TM: Siketként születtem, siket szülők gyermekeként, a genetikai jellegű Waardenburg szindrómával (apám, és apám családja is nagyrészt siket, különféle fokozatú hallássérüléssel, amit ez a szindróma okoz). Anyámmal nőttem fel, aki jelesített angolt használt velem. A családom megtanult jelelni is, de leginkább családi jelekkel, én inkább szájról olvastam, és hallókészüléket használtam kiskorom óta. Az iskolában egy totális kommunikációt alkalmazó program keretein belül tanultam, és ugyanitt végeztem.

A: Mikor találkoztál először a "cued speech"-csel? 

TM: Csak minimális szinten találkoztam vele az iskolai barátaim között, tehát volt róla fogalmam, mi is az, de nem igazán foglalkoztam vele. Egészen 2005-ig, amikor gimnáziumba mentem.  Igaz, hogy jelnyelvvel nőttem fel, de sokkal inkább a halláskészségemre támaszkodtam, mint a  jelelésre. Abban az évben kaptam meg az első kohleáris implantátumomat*, és rájöttem, hogy sokkal több mindent értek vele, ezért inkább arra fókuszáltam. De osztálytermi szituációkban nagyon bosszantott, hogy tulajdonképpen egyszerre két nyelvre is koncentrálnom kell: az angolra, és az amerikai jelnyelvre/ jelesített angolra. Végül arra jutottam, hogy ez így nem megy, túlságosan kimerítő számomra egyszerre odafigyelni a beszélő tanárra, és a más nyelvet használó jelnyelvi tolmácsra. Gyakorlatilag semmi értelme nem volt. Főleg a gimnáziumban, ahol olyan szavakat, nyelvezetet használnak, amire néha nincs jel, ezért a tolmács egyszerűsít. Emiatt én még zaklatottabb lettem, mert szerettem volna pontosan ugyanazt a tanulásélményt, amit az osztálytársaim; ők megkapták, én pedig nem.
Gondolkoztam, mit is tegyek. Aztán egy barátom, aki "cued speech"-et használva nőtt fel, azt javasolta, tanuljam meg én is, talán segítene. Felmentem a www.cuedspeech.com honlapra, és rájöttem, hogy ez számomra a tökéletes megoldás. Kinyomtattam magamnak a jeltáblázatot, és elkezdtem megtanulni, tanítani magam, hogyan kell használni, és így tovább.

A: Mikor kezdted el tanulni?


TM: A gimnázium első éve után, vagyis 2006 nyarán tanultam meg a jelrendszert.

A: Mikor kértél először ilyen tolmácsot? Milyen volt az első tapasztalat? 
TM: Amikor rövid kihagyás után visszatértem az iskolába. Ezalatt nem igazán használtam a jelesítő beszédet, mert nem volt kivel gyakorolni, de tudtam ezt, és még az iskolakezdés előtt újra átnéztem. Az első dolgom az volt, hogy jelnyelvi tolmács helyett jelesítő tolmácsot kérjek. Eléggé meglepődtek, mert korábban mindig jelnyelvi tolmácsom volt... Élénken emlékszem az első órára. Tulajdonképpen iskolai életem legjobb napja volt. Nagyon ideges voltam... kételkedtem magamban, óra előtt kérdezgettem magamtól, "Érteni fogom őket? Megértenek majd engem? Jobb lesz később, mint eddig volt?" Ezek a kérdések forogtak a fejemben, egészen addig, amíg végül találkoztam a jelesítő tolmáccsal, és elkezdődött az óra. Csodás volt! Végre mindent értettem, ami az osztályteremben történt.
/.../
A: Milyen tanácsot adnál azoknak a hallássérülteknek, akiket érdekel a jelesítő beszéd, vagy a lehetőség, hogy "cued speech" tolmácsot vegyenek igénybe?


TM: A tanácsom: GYERÜNK! Sokféle szempontból érdemes, sosem gondoltam/álmodtam volna. Hálás vagyok a jelesítő beszédnek. Ez persze rólam szól, és ez attól is függ, kiről van szó, milyenek az illető tapasztalatai. De alapvetően azt mondanám, hogy aki gondolkozik azon, hogy megtanulja a rendszert, vagy jelesítő tolmácsot használjon, az legyen határozott és eltökélt a változtatásra, mert a változás nagy lesz, de a jutalomért megéri.  

/.../

2013. augusztus 17., szombat

A "cued speech" - 1. rész


Tudjuk, hogy a jelelésnek létezik több olyan formája is, amikor a jelelő nem a jelnyelv szabályait alkalmazza, mert a fő cél nem mindig a nyelvtanilag tökéletes jelnyelvhasználat, hanem legtöbbször az, hogy az információ tartalma minél pontosabban eljusson az "adótól a vevőig". Az igények pedig személyiségtől, nyelvtudástól, helyzettől függnek. Előfordul, hogy a tiszta jelnyelv használata nem praktikus. Ezzel akár jelelő siket is szembesülhet, amikor kezdő jelnyelvtanulóval próbál kapcsolatot teremteni. Ilyenkor jön az áthidaló megoldás, valamiféle "keveréknyelv" használata, ahol a jelnyelv és a magyar nyelv vonásai, szabályai váltják egymást. A keveredés fokozatainak van külön-külön elnevezése is, de ebbe nem mennék most bele, esetleg valamikor később. Annyi most elég, hogy a jelnyelv mellett a hallássérült emberek, eltérő igényeik és helyzetek nyomán, egyéb vizuális kommunikációs rendszereket is használnak.


Hogy pontosan mi is a "cued speech"? 

Tulajdonképpen a szavak fonetikus, kiejtés szerinti jelesítése, Amerikában és Nagy-Britanniában (illetve valószínűleg azokban az országokban, ahol a leírt és a hangzó nyelvben nagyobbak a különbségek). Egy mesterségesen kialakított jelrendszer, a szájról olvasás kiegészítő eszköze. A beszéd közbeni szájmozgást kombinálja különböző kézjelekkel ("cues" - sorbanállók), ezzel pedig a beszélt nyelv minden kiejtett hangját (fonémáját) képes vizuálisan kifejezni. 
Az angol nyelv jelesítése során nyolc kézforma adja a mássalhangzókat, és négy, száj környéki elhelyezés különbözteti meg a magánhangzókat. A kézforma és a kéz elhelyezkedése együtt szótagot alkot, ezek a szótagok egymás után "sorba állítva" (cue) visszaadják a hangzó szó kiejtését. "A cued speech" tehát egyszerre fonetikus és szótagoló jelrendszer.



Miért érdemes külön megemlíteni?

Mert jeleket használ, az igaz, de ezen felül nem sok köze van a jelnyelvhez. Kifejezetten a hangzó nyelv szabályait, sorrendjét követi.
A jeleket arra alakították ki, hogy a beszédet tanuló siket gyerekeknek (vagy felnőtteknek) segítsenek megérteni, elsajátítani a hangképzés helyét, módját. Ebben emlékeztet a magyar fonomimikai ábécére. Mégsem nevezhetjük egyszerűen betűző jelelésnek, mert ugyanazt a leírt betűt más-más módon jelelheti, attól függően, hogy a hangzó kiejtésben hogy valósul meg. Magyarban ezt kicsit nehéz szemléltetni, mert amit leírunk, azt legtöbbször úgy is ejtjük. (Persze nem mindig, aki a kivételekre kíváncsi, ITT utánaolvashat). De egy egyszerű angol példával máris érthetőbb lesz.

A leírt s-betű kiejtése az angol ábécében a magyar sz-hez hasonló, mégsem mindig hangzik így. A ""sell" (eladni) igében valóban sz-ként ejtjük, a "sugar" (cukor) szóban viszont a kiejtés a magyar s-nek felel meg. Arról nem is szólva, hogy a "music" (zene) szóban az s pont úgy hangzik, mint a magyar z hang. Egy leírt betűhoz tehát többféle kiejtés is tartozhat. A "cued speech" ezeket a kiejtésbeli különbségeket fejezi ki.
Az angol ábécében csak egy "s" található, mégis, itt a különféle kiejtéseket különféle módon jelelik.


Akit bővebben érdekel a téma, angolul itt utána lehet olvasni: http://cuedspeech.com/

Aki inkább videón nézné meg, mi is pontosan a különbség egy szöveg jelnyelvi változata, és a "cued speech" változata között, alább letöltheti a videókat.

Jelnyelvi verzó (ASL - amerikai jelnyelv)
Fonetikusan jelesített verzió (amerikai "cued speech")

Hamarosan pedig érkezem egy idevágó interjú-fordítással. Addig is kellemes böngészést a témában az érdeklődőknek!

2013. augusztus 14., szerda

Megkapó vegyesházasság: jelnyelv és vizuális költészet


A jelnyelv vizuális, ezt tudjuk. Létezik jelnyelvi költészet is - ez már kevesebbünk számára egyértelmű. A jelnyelvi költészet, szükségszerűen, szintén vizuális. Érdekes kérdés, hogy hogyan lehet a versekre jellemző,  hallható rímeknek esztétikailag megfelelő, kifejezetten látható, tapintható verziót találni. Nos, vajon hogyan? 


Nem mai találmány a vizuális költészet, és nem is minden változata köthető a siketekhez, a jelnyelvhez. 

Már ókori görög drámaírók is alkalmaztak verses részleteket, amelyek leírva valamilyen alakot formáztak (pl. a vers szavai tojás, fejsze alakba voltak rendezve). Később a történelem több korszakában is újra fel-felbukkantak az ilyen képversek, más néven kalligrammák

A XX. században Appollinaire volt az, aki előszeretettel rendezte verseit egy-egy, a vers témájához illő formába. A műfaj magyar képviselői közül pedig ismerős lehet Kassák Lajos, Tamkó Sirató Károly, Nagy László, vagy Tandori Dezső neve.



A vizuális vers, film formájában általában abban különbözik a képverstől, hogy nem feltétlenül a leírt szövegre alapoz. Bár a filmen megjelenhetnek feliratok, de inkább csak a hangulatfestéshez járulnak hozzá. (A nagy videómegosztón elég rákeresni az angol "visual poem" kifejezésre, és máris láthatunk példákat). 


Ez a videó azonban más
Jelnyelvi film, de nem úgy, ahogy megszoktuk. 
Vizuális vers, de a képek mellett a leírt, animált szavak is fontos elemek a hangulat megteremtésében. És ezek a szavak ráadásul itt úgy mozognak, hogy a képernyőn felidézik, merre indulna a jelelő kéz.




Jolanta A. Lapjak nagyon érdekes hibridet alkotott: összefonódik benne a 

jelnyelv, és a vizuális költészet



Kis segítség az angolul nem, vagy csak kicsit tudóknak: 

Lone poetry - Magányvers, Magányos vers, Magányos költészet
book - könyv
shelf - polc
what - mi?
poetry - vers, költészet
read - olvas
text - szöveg
phonetic text - fonetikus, kiejtés szerinti szöveg
tear - könny