A videó fordítása
Helló ASL-közösség!
Épp egy reptéri váróban ülök, Kansas felé menet, ahol majd siket fiatalokkal lógok egy kicsit, és workshopot tartok jelnyelvvel foglalkozó szakembereknek.
Mai gondolataimat Captain Valor-ral kezdeném: YouTuber, aki jelelt dalokat töltöget fel. Nemrég megpróbált gyűjtést indítani azért, hogy még több videót készíthessen. A siket közösség felháborodással reagált, és követelték, hogy hagyja abba.
A válasza itt látható. /.../ A következőt gondolom a posztjáról: bravó! Miután megtette a kötelező köröket (kutatást végzett a témában), ez az ember elnézést kért a siket közösségtől.
De nem csak ennyi: ezután közérthető magyarázatot tett közzé a "privilégium" fogalmáról. Arról, hogy mit jelent, és hogyan kapcsolódik az ő munkájához, a fordításaihoz. Tehát, nem csak tiszteletet tanúsított a siket közösség iránt, hanem szavai tanulsággal szolgálnak a jelnyelvi és egyéb közösségek számára is.
Privilégium az, amikor a társadalom bizonyos embereket kivételes helyzetbe helyez, szabad mozgást hagy nekik, másoknak viszont nem engedi meg ugyanezt.
Íme az igazság ideje: én egy 30-as évei végén járó, fehér, heteroszexuális férfi vagyok, aki halló... mondhatnám, hogy a privilégiumok díszpéldánya! A társadalom kivételesen kiemelt státuszt adott nekem. Ez van, és gyakran elgondolkodom: hogyan használom ezt a kivételes helyzetemet?
Nemrég akadtam rá egy színesbőrű hölgy videójára. Elmeséli egy bevásárlás közben megesett élményét. A privilégiumról is szó esik.
A történet tolmácsolva:
A sógornőm félvér, de kinézetre fehér: kék szemű, és fehérebb bőrű, mint a legtöbb fehér. Nagyon fehér. Ő és én együtt nőttünk fel. Együtt neveltük fel a gyerekeinket, akik így közeli unokatestvérek lettek, és mi, tudod, mi ilyen csodálatos, nagyon-nagyon sokszínű család vagyunk.
Szóval egy nap elmentünk a "Safeway-be" (üzlet), és Kathleen sógornőm előttem állt a sorban, írta a csekket a vásárláshoz. Mellettem ott állt az akkor 10 éves lányom, pontosan mögötte, és készült, hogy segítsen nekem bepakolni.
Szóval Kathleen került sorra a pénztárnál, egy vörösesszőke, szeplős, kedves és barátságos fiatal nőnél. Beszédbe elegyedett Kathleen-nel:
- Jó napot, hogy van? Szép napunk van ma."
Cseverésztek, Kathy megírta a csekket, és kicsit odébb lépett a csomagokkal, hogy megvárjon. Mint mondtam, Kathleen fehérbőrűnek látszik... És akkor jöttem én. Semmi csevely, még csak fel sem nézett rám, pár szó és már a csekkemet írtam. A lányom tíz éves, persze azonnal észrevette, hogy máshogy szólt hozzám. Szóval írtam a csekket, és akkor azt mondta:
- "Kérek két darab igazolványt."
A kislányom rám nézett, és nagyon-nagyon szégyellte magát, a szeméből majdnem kibuggyantak a könnyek.
- "Anya, ugye... ugye nem hagyod ezt? Miért csinálja ezt velünk?"
Szóval megpróbáltam kitalálni, mit is csináljak. Mögöttem két idősebb fehér nő állt, azt gondoltam magamban:
- "Oké, ha visszaszólok, akkor a végén még én leszek a balhés fekete nő." Ugye? "És akkor ők majd azt mondják, hogy én csinálom itt a cirkuszt."
Úgyhogy odaadtam a két darab igazolványt. Néha neked kell megválasztanod a csatáidat, nem? De ettől csak rosszabb lett.
A nő elővette a "Hamis csekk" könyvet. Ebben írják össze, kik próbáltak rossz csekkel fizetni. Elkezdett keresgélni ebben a füzetben, hogy benne van-e az igazolványszámom.
Ekkor felgyorsultak az események. Én ott álltam, próbáltam kitalálni, mit csináljak, és ez az egész borzasztóan megalázó volt. Ekkor a lányom már teljesen ki volt borulva érzelmileg (tíz éves...). Az unokahúgom visszalépett mellém, és megkérdezte a nőt:
- "Elnézést, miért csinálja ezt?"
A pénztáros visszakérdezett:
- "Mire gondol?"
[Kathleen] - "Miért van szükség erre? Miért csinálja?"
[pénztáros] - "Hát... ööö... ez a szabály."
[Kathleen] - "Nem, mert velem nem csinálta."
[pénztáros] - "Jó, de tudom, hogy maga szokott ide járni."
[Kathleen] - "Nem. Ő jár ide évek óta. Én még csak három hónapja lakom itt."
Ennél a pontnál megszólalt a két idősebb hölgy:
- "Nahát! El sem hiszem, mit csinált ez a pénztáros ezzel a nővel, ez teljesen elfogadhatatlan!"
És ekkor odajött a tulajdonos is!
- "Valami gond van?"
Az unokatestvérem válaszolt:
- "Igen, gond van. Ez és ez történt...."
Tehát Kathleen úgy használta fel a "fehér-privilégiumát" - még akkor is, ha közben félvér-, hogy felismerte, mennyivel nagyobb súlya van annak, ha Ő szól, Ő mondja el, Ő mutat rá az igazságtalanságra, és az eset kapcsán Ő lehet befolyással mindenkire a helységben.
Nem is tudom, hogyan alakult volna, ha fekete nőként én mondtam volna azt, hogy "Ez igazságtalan. Miért csinálja ezt velem?" Vajon ugyanez lett volna a végeredmény?
Kathleen tudta, hogy ő más helyzetben van, mint én. A fehér-privilégiumát arra használta, hogy tanítson vele, és helyrehozzon egy kellemetlen szituációt. Ezt Te is megteheted , minden egyes nap.
Csodálatos!
Ennek a nőnek a története elgondolkodtat. Hogyan használom én, és a siket közösség többi halló tagja, a hallás privilégiumát? Kiemelt helyzetünkkel nem elnyomjuk-e a siket közösséget?
Még ha nem is ez a szándékunk, a végén nem a szándék számít, hanem az eredmény. Ez a mi hatáskörünk.
Vagy úgy használjuk-e a privilégiumunkat, hogy esélyt teremtsünk a siket közösség tagjainak, hogy pozitív legyen a végeredmény?
De nem csak a siket közösségről van itt szó. A többi, alárendelt közösség tagjai is segítségért kiáltanak azokhoz, akiknek megvannak az előjogaik; tulajdonképpen azt mondják: "Ez közös ügyünk, hol van a támogatásod?!"
A jelnyelvhasználó közösség halló tagjaiként a mi felelősségünk, hogy a siket közösség javára fordítsuk a privilégiumunkat.
A kérdésem pedig:
Milyen módokon használhatjuk a siket közösség javára a privilégiumunkat?
A válaszokat, ötleteket, véleményeket, esetleg személyes tapasztalatokat írjátok meg kommentben!
