2015. szeptember 9., szerda

"A jelnyelvtanulók kálváriája"


Sokan vagyunk, akik első látásra (vagy másodikra) beleszerettünk a jelnyelv szépségeibe. Tanulunk, gyakorlunk, ügyesedünk és bénázunk, sikerül, aztán meg nem, de valamiért mégis folytatjuk tovább.



Az alábbi blogposzt szerzője valószínűleg szintén keresztülment ezen, és gifekkel illusztrálva összeírta, milyen egy lelkes jelnyelvtanuló élete. Jó érzés olvasni, hogy nem vagyunk egyedül a nehézségeinkkel :)

Íme a magyar verzió, jó szórakozást!

(Eredeti poszt: ITT)




"A jelnyelvtanulók kálváriája"


"Felfedezted a jelnyelv világát, és magával ragadott.


Az órákon te vagy az eminens.



Megszállottan nézed a Youtube-on a jelnyelvi videókat.



Időnként még siket rendezvényekre is benézel.

(Azt senki sem mondta, hogy tényleg oda kell menni és emberekkel találkozni...)

Tudod, hogy megtaláltad az életcélod.


De ez nem volt mindig így. Megfizetted érte a tanulópénzt, és túlélted a jelnyelvtanulók kálváriáját. Hosszú út vezetett idáig!

Emlékszel, az első jelnyelv órán hogy néztél a tanárra?


És az a mimika sem jött valami könnyen.


De még mennyire, hogy nem!


Teljesen mindegy, milyen keményen próbálkoztál.


A jelgyakorlat órákon mindent leírtál, hogy legalább az alapvető dolgokról  tudj kommunikálni.



Emlékszel, amikor először jeleltek hozzád?




Elfogott a teljes pánik,


... mert még annyi sem jutott eszedbe, hogyan jeleld, hogy „Szia”.



Úgyhogy inkább bevetetted a „jolly joker-t”.


Volt, hogy két siket beszélgetését figyelted, pont így.



És mikor végre sikerült eleget megérteni a beszélgetésből, hogy csatlakozhass, 


... mindig azt érezted, hogy megzavartad őket.


És folyton attól rettegtél, hogy egyszer valaki majd így reagál, 


...vagy így.


Ezért úgy csináltál, mintha értenéd. 



Titokban meg azért imádkoztál, hogy valaki mentsen már meg!




Aztán persze eljött az a pillanat is, amikor már a világ összes tettetése sem lett volna elég,


... és elgondolkoztál, minek is csinálod ezt az egészet.



Már majdnem feladtad.


Pedig végre tökéletesen sikerült a mimikád.



Aztán eljött az a csodás nap is, amikor először értetted meg siketek párbeszédét, 


... és alig tudtad legyűrni magadban, hogy ne ezt csináld, 


... vagy ezt,


... esetleg ezt.



(Az örömtáncot inkább félretetted későbbre.)





De már túl vagy a mélyponton, napról napra fejlődsz. De azért még hosszú út vezet a folyékony jelelésig.



És még mindig szükség lehet néha arra a bizonyos „jolly jokerre”. De legalább már sokkal magabiztosabban csinálod.

Úgy érzed, meghódítottad a Hallók világát, 



... és belépőt kaptál a Siketek világába!"