Mi zajlik a jelnyelvi tolmács fejében?

Mi mindenre gondol a munkáját végző, vagy a pihenőidejét töltő tolmács? Ezt pontosan nem tudhatjuk. Arról azonban egészen konkrét elméletek vannak, hogyan zajlik a (jelnyelvi) tolmácsolás folyamata.

A hangról jelre tolmácsolás kihívásairól, technikáiról végzett kutatásokat Sophie Pointurier-Pournin (Ph.D) a párizsi Sorbonne Nouvelle Egyetemen - a 2014-es efsli konferenciára elkészült a tanulmány kivonata is. Ez a poszt tulajdonképpen a kivonat kivonata: nem célja a teljes részletesség, de segít, hogy nagy vonalakban megértsük, miért nem is olyan egyszerű a nyelvek közötti közvetítés.

Tehát, hogy is van ez?
Ahogy eddig is sejtettük, összetett tevékenységről van szó. A tolmács elméje munka közben hasonlóan működik, mint egy gyár: 

hallott információ = alapanyag 

tolmácsolás folyamata = gép + munkaerő
jelelés = kész termék

Ahogy egy gyárban, úgy tolmácsolás közben is többféle folyamat zajlik egyszerre. Ezek a folyamatok nem egyformák: van, ami automatikus - mint a futószalag - , de több feladat külön figyelmet igényel.


Mi lehet automatikus?

Ide tartoznak a természetes, ösztönös, vagy rutinszerű megoldások. Ezeket az agy odafigyelés nélkül is feldolgozza, gyorsan. 

Jelnyelvi tolmácsoláskor: önkéntelen mimika, a jól megszokott, vagy könnyen lefordítható kifejezések. 

Mi nem automatikus?

 Az ilyen feladatok elvégzéséhez koncentráció, figyelem szükséges, és a helyzethez passzoló döntéseket kell hozni. Erőfeszítést igényelnek, ezért lassabban történnek.

Tolmácsoláskor: a szöveg és az összefüggések felvázolása, a párbeszédi helyzetek felismerése, megfelelő kifejezések kiválasztása, stb.

A kutatás szerint a tolmácsolás nagyobb arányban tartalmaz koncentrációt igénylő részfeladatokat, mint automatikusakat. A tolmácsolási tapasztalat javíthat az arányon, pl. sok gyakorlattal több kifejezés átadása válik gyorsabbá. Azonban viszonylag kevés koncentrációs elem automatizálható teljesen. A folyamatosan változó körülmények, helyzetek, ügyfelek, nyelvhasználat miatt kevés a megszokásból megoldható elem. 

A kutatásban említett elmélet alapja az a megfigyelés, hogy mindenki egy bizonyos mennyiségű figyelemmel rendelkezik, és egy bizonyos mértékű erőfeszítést képes végezni. Vagyis, minden tolmácsnak van egy “erőfeszítés maximuma”. Erre nincs pontos mértékegység, de annyi biztos, hogy mindenki legfeljebb annyival dolgozik, amennyije van. Az erőfeszítés-mennyiséggel egyénileg kell gazdálkodni. 

Milyen erőfeszítésekből áll össze a tolmácsolási folyamat?

1. A hangzó nyelvi  információ elemzése, megértése (bejön az alapanyag, a munkások beteszik a raktárba, a polcokra)
2. Az adatok megjegyzése, rövid távú memória (a raktárosok leltárba veszik az alapanyagot)
3. A tolmácsolás kivitelezése a célnyelven (beindul a futószalag, dolgozni kezdenek a munkások, elkészül a termék, és becsomagolva - megfogalmazva - kikerül a gyárból)
4. A figyelem, a folyamat koordinálása (irányítás nélkül könnyen káosz alakulna ki a gyárban)
5. Egyéb nehezítő körülmények - ezek mind külön figyelem energiát vonnak el a többitől: elvárások magunkkal szemben és mindkét ügyfél részéről, a fordítás legyen gyors, pontos, legyen helyes a nyelvhasználat, a nyelvtan, a tartalom. A szöveg túl szakmai, túl gyors. A beszélő nehezen érthető, nagy a háttérzaj, stb.)

Ez az öt elem a következő arányban oszlik meg tolmácsolás közben: 

(Ábra a kutatás adatai alapján)

Láthatjuk tehát: a szimultán tolmácsolás összetett, nagy odafigyelést, sok energiát igénylő feladat, és távolról sem csak a szavak egymás után helyezéséről szól. 

Ezúton is köszönet és gratuláció mindenkinek, aki ezen az ösvényen jár, és rendületlenül segíti a siket ügyfelek sikeres kommunikációját!

Forrás alapján:

"Sign Language Interpreting, challenges, tactics and efforts" - S. Pointurier-Pournin, Ph.D. (in: Proceedings of the 22nd efsli Conference)

efsli Conference proceedings, 2014

Betűzés a jelnyelvben - mit tegyél, és mit ne?

Korábban volt már szó a jelnyelvi ábécékről. A magyar jelnyelvben kétféle ábécé használatos, a fonomimikai, és a daktil. Egyéntől függ, ki melyiket használja, tolmácsként viszont érdemes mindkettőt jól ismerni.

A jelnyelvi betűzés, bár a betűk jeleinek száma véges, nem könnyű. Ha a jeleket jól is ismerjük, a jelértést sokat kell gyakorolni, és a kivitelezés során is felmerülnek nehézségek. 

Ezekről találtam egy vicces, egyben hasznos videót. A példák - a humor és a szemléltetés kedvéért - eltúlzottak, de azért egy kicsit mindannyian magunkra ismerhetünk bennük :) Nézzük, melyek a leggyakoribb betűzési hibák.

Forrás alapján - Source 

"Hogyan NE betűzzünk?"

A "Visszafelé jelelő" jelenként maga felé húzza a kezét, így nehezebb megérteni - elvonja a figyelmet.

------------------------------------------------------------------------

A "Pattogtató" minden jel kivitelezése után leereszti a kezét, és a következő jel kezdéséhez újra felemeli, ezért a kézfej úgy mozog fel-le, mint egy pattogó kosárlabda. Jó kis vállgyakorlat, de a sok mozgás közt könnyen elvész a valódi tartalom.

---------------------------------------------------------------------

A "Faroltató" megpróbálja a térben  a jeleket egymás mellé helyezni - az írott betűkhöz hasonlóan megjelenítve -, így a keze driftelő autóra emlékeztet. Mivel a kar nincs gumiból, előbb-utóbb elfogy a tér, és húzhatjuk vissza - vagy mehetünk utána.

--------------------------------------------------------------------------

A "Szemlélő" még kicsit bizonytalan a kezei kontrollálásában, ezért a biztonság kedvéért minden jelet szemből ellenőriz, hogy jól állnak-e az ujjai. 

Nagyon becsülendő a maximális érthetőségre való törekvés, de azért jobb, ha bízunk magunkban és az ujjainkban! A tükör előtt gyakorlás egészen biztosan segít ebben.

--------------------------------------------------------------------------

Az "Arc-eltakaró", nevéhez hűen, jelkivitelezés közben takarja az arcát, ami lehetetlenné teszi a szájról olvasást, bizonytalanság-érzetet kelt. Próbáljuk az arcot inkább szabadon hagyni!

----------------------------------------------------------------------------

 

A "Padlóhoz beszélő" tenyere nem a beszélgetőpartner felé, hanem előre dől, vagy teljesen lefelé néz (a videóban az utóbbi). Ha nem akarjuk, hogy a partnerünk nyaka kicsavarodjon, inkább jeleljünk függőleges, elõre néző tenyérrel.

---------------------------------------------------------------------------

A 'Villámjelelő" ujjai pörögnek, mint a villanyóra karácsonykor. Magabiztos jelelőről van szó, de ember legyen a talpán, aki követni tudja a tempót. A kezdők és a teljes érthetőség kedvéért érdemes lehet kicsit lassítani.

-------------------------------------------------------------------------

A "Bokszoló" annyiban hasonlít a "Pattogtató"-hoz és a "Tolató"-hoz, hogy szintén a vállizmaira edz jelelés közben: a jeleket előrefelé mozgatva kivitelezi. A lelkesedés fontos, de vigyázzunk egymás szeme világára.

----------------------------------------------------------------------------

A "Falnak beszélő" a "Padlóhoz beszélő" közeli rokona, de nem a föld felé, hanem oldalra forduló tenyérrel jelel. Maradjunk inkább a szemkontaktusnál, és jeleljünk a partnerünk felé.

--------------------------------------------------------------------------

A "Kézváltó" - talán az ellenség megtévesztésére - jelelés közben időnként a másik, addig passzív kezével kezd jelelni. Ínhüvely-gyulladással küszködők esetén érthető a tehermentesítés, egyébként azonban próbáljuk a szót azon a kézen befejezni, ahol elkezdtük.

Összefoglalva: hogyan betűzzünk HELYESEN?

1. Nem bokszolunk, nem pattogunk, nem faroltatunk: a jelelési téren belül maradunk;
2. A jeleket magabiztosan, de nem túl gyorsan kivitelezzük;
3. Nem minden betűt artikulálunk;
4. A karunkat nagyjából egy helyben tartjuk;
5. A kezet az archoz közel, de nem pont előtte tartjuk;
6. A tenyeret a helyes irányba, a partnerünk felé fordítjuk;
7. Csak jó indokkal váltunk aktív kezet a mondanivalónk közepén.

Forrás alapján - Based on Source 

.

Siketbarát ünnepek

Nagyobb ünnepek idején összegyűlik a család apraja-nagyja. Közös ebéddel vagy vacsorával, koccintással, játékkal, beszélgetéssel töltjük az időt. Alapvetően jó dolog, ha együtt a család, de azért valljuk be, sokszor nehéz a szokásosnál több ember jelenlétét tolerálni, a rengeteg ingert és információt feldolgozni. 

És akkor képzeljük el ugyanezt hallássérültként, egy átlagos halló családban:  egyszerre beszélő emberek, turbó-szájról olvasás, esetleg a hallókészülék által felerősített háttérzajokkal megspékelve.

Családként igazán megtehetjük, hogy odafigyelünk, és megpróbáljuk a közös ünnepet mindenki számára élvezhetővé tenni. Hogyan lehet egy családi ebéd vagy összejövetel "siketbarát"? 
Erről szól a mai fordítás, a brit National Deaf Children's Society honlapjáról (néhány megjegyzéssel, *-gal jelezve).  

Családi vacsora (kép forrása)

"Siket fiatalokkal és szüleikkel való beszélgetésekből tudjuk, hogy az ünnepek, a családi és baráti összejövetelek nehézséget is jelenthetnek a siket gyerekek és fiatalok számára - legyen az karácsony, egy szülinap, vagy bármilyen más alkalom. A gyerekek könnyen érezhetik úgy, hogy kimaradnak - oda a megszokott rutin, ha nem eléggé odafigyelő emberekkel, vagy zajos, túlzsúfolt helyzetekben töltenek időt. 

Étkezés  

Használj terítőt - segít elnyelni az evőeszközök csörgését. (*A hallókészülék nem csak a beszéd hangjait, de gyakran az egyéb zajokat is felerősíti. Már az is segítség, ha egyel kevesebb van belőlük.)

Gondold át az ültetési rendet - vajon a hallássérült családtag mindenkit jól lát a szájról olvasáshoz, a jeleléshez? Egy kerek asztal a legjobb, úgy mindenki tisztán láthatja egymást. 

Egyszerre csak egy ember beszéljen. 

Ne beszélj teli szájjal, vagy takard el a szád, amikor beszélsz.

Ha jelelsz, időnként tedd le az evőeszközt. 

Figyelj oda arra, hogy a siket rokon talán jobban szeretné előbb megenni az ételt, és csak azután akar beszállni a beszélgetésbe. Nem feltétlenül evés közben akarja követni a párbeszédet.

Tudasd vele, mi a beszélgetés témája - így könnyebben tudja követni az eseményeket. 

Ha étteremben esztek, válassz egy csendesebb, elszigeteltebb helyen lévő asztalt. (*Tudod, a háttérzaj, meg az azt felerősítő hallókészülék...)

Az éttermekben a várakozó pincérek gyakran kezdeményeznek beszélgetést, amiből a hallássérült családtag kimaradhat. Állj készen arra, hogy tolmácsold, mit mondanak!

Bátorítsd a gyereket, hogy ő kérjen magának a pincértől vagy a vendéglátótól, amit szeretne - igyekezz nem helyette rendelni.

Ha lehet, olyan helyen egyetek, ahol az étlapon átlátható gyerekmenü van - erre könnyen rá lehet mutatni, és úgy rendelni.

"Gyerekmenü van?" (kép forrása)

Barátok és család 

Beszélgess előre azokkal a barátokkal és családtagokkal, akikkel majd találkoztok. Emlékeztesd őket, hogyan tudják segíteni a siket családtag beilleszkedését. (*Ami neked egyértelmű, nekik nem feltétlenül az, úgyhogy nyugodtan adj egy pár tippet.)

Bíztasd őket, hogy frissítsék fel a jelnyelvtudásukat. Ha csak megtanulják ledaktilozni a nevüket, vagy pár, ünneppel kapcsolatos jelet, már az is rengeteget jelent egy siket kisgyereknek. 

Jelelő család (kép forrása)

Háttérzaj

Halkítsd le, vagy kapcsold ki a zenét beszélgetés, vagy evés közben. 

Kérdezd meg a hallássérült családtagot, hogy a háttérzene zavarja-e, nem nehezíti-e meg a kommunikációt.

Kép forrása

Világítás 

Legyen egy erősebb fényű, és több kisebb fényű lámpa vagy gyertya is, hogy mindenki arca jól látható legyen. 

Nem vagy biztos benne, nincs-e túl sötét a szájról olvasáshoz? Kérdezz rá, milyen világítás lenne a legjobb. 

Inklúzió (kép forrása)

Siket gyerekek és fiatalok inklúziója

Kapcsold be a feliratot, ha közösen filmeztek. 

Mielőtt valamilyen előadásra mentek, hivd fel a helyszínt, hogy milyen felszereléssel rendelkeznek - pl. indukciós hurok, fejhallgató, stb.  (*Esetleg be lehet tervezni egy jelnyelvi tolmácsolt előadást is!)

Karácsonykor vagy más ünnepségeken, adj neki is feladatot, mint például az édességek vagy az ajándékok kiosztása. 

Ha felhívjátok a családot, használjatok videótelefonos alkalmazást (Skype, Facetime, stb.), hogy a siket családtag is csatlakozhasson.

Ha a rutintól eltérő programotok - koncert, étterem, vendégség - lesz, szólj róla előre.  

Karácsonykor a közös játék is remek alkalom a siket gyerekkel való közös élmények szerzésére. De figyelj oda, hogy a hangokra, hallásra ne legyen nagy szükség benne. 

Családi társasozás (kép forrása)

...És egy szó a szakállról

Egy dúsabb szakáll nagyon meg tudja nehezíteni a szájról olvasást a siket gyermek számára, mivel nem látja jól tőle a száj mozgását. Ezért a nagy találkozás a Mikulással nem feltétlenül olyan nagy öröm számára, mint várnád. Válts pár szót a szervezővel, hogy tudnak-e tenni valamit a dolog érdekében: viselhetne-e esetleg a Mikulás kisebb, vagy jobban megnyírt szakállt."

Matt Daigle: That Deaf Guy

Mikulás: Ho-ho-hó! Mit szeretnél karácsonyra?

Kisfiú: Hogy borotválkozz meg!

Mikulás: Megborotválkozni?

Kisfiú: Igen, úgy apukám tudna a szádról olvasni.

Forrás: National Deaf Children's Society (Nagy-Britannia) honlapja