Épületekben éljük az életünket, és nagyon nem mindegy, hogy milyen körülmények között töltjük el az ébren töltött időnk legnagyobb százalékát.
Tudjuk, hogy a látássérülteknek sokat segít az eligazodásban a földön elhelyezett vezetősáv, vagy a Braille-feliratok az épületben. A kerekesszékben közlekedők számára a rámpák, akadálymentes liftek, és a széles, küszöb nélküli, praktikusan és könnyen nyitható ajtók jelentik a segítséget. Vajon a siketek igényeit hogyan lehetne figyelembe venni a tervezés során?
A washingtoni Gallaudet Egyetemen - a világ első, kifejezetten jelnyelvi egyetemén - már megszületett a válasz erre a kérdésre. Sőt, jelenleg teljes épületeket terveznek újra a siketek igényeit figyelembe véve, a DeafSpace nevű projekt keretein belül. A DeafSpace egy olyan design- és építészeti megközelítés, amely figyelembe veszi a hallássérültek egyedi érzékelési tapasztalatait, és az építészetet a vizuális nyelvekkel kapcsolatos igényekkel ötvözi.
 |
| A DeafSpace irányelvei, a kiadvány borítója |
Melyek azok a fő vonalak, amelyek mentén kialakítható a jelnyelvhasználók számára ideális épület? Nézzétek meg ebben a filmben.
A videóban angol felirat bekapcsolható. Magyar tartalomért görgess lejjebb!
A felirat fordítása
Halló emberek számára kialakított világban élünk. Hogy festene ez a világ, ha azokra lenne szabva, akik nem hallanak?
A washingtoni Gallaudet Egyetem a siketek és nagyothallók iskolája. Itt teljes épületeket gondolnak újra, a hallássérültek érzékelési tapasztalataira alapozva.
"Nemrég belevetettük magunkat, és vállaltuk a kihívást. Megvizsgáljuk, hogyan tudnánk teljes épületeket, egyetemeket, akár városokat tervezni úgy, hogy a DeafSpace elgondolásához igazodjanak."
DeafSpace: az építészet és dizájn olyan megközelítése, amely figyelembe veszi, hogy a siket emberek milyen egyéni módon érzékelik és lakják be a teret.
"A siketek kultúrája rendkívül mellőzött. Perifériára szorult kisebbségként kialakítottuk a saját kultúránkat, és ez meghatározza, hogy mit nevezünk otthonnak, milyenek a terekkel kapcsolatos igényeink, hogyan vesszük azokat használatba.
Elkezdtünk kérdéseket feltenni magunknak. Ebből jött, hogy egyre kreatívabban és nagyobb léptékben kezdtünk gondolkodni, hogyan is igazíthatnánk egymáshoz azt, amilyenek vagyunk, és a környezetünket."
Csoportterek
"A tantermek félkör, vagy U-alakúak. Így a csoporttársak folyamatosan egymás látóterében maradhatnak. Tehát mindenki az első sorból figyelheti az eseményeket, aki részt szeretne venni a beszélgetésben."
Folyosók
"Egy szélesebb folyosón a két beszélgetőtárs tud egymás mellett, párhuzamosan, jelelve tud haladni. De kell egy bizonyos távolság ahhoz, hogy a másik teljes testét, jelelését megfigyelhessük.
A hallók figyelmen kívül hagyhatják a távolságra való igényt. De ők akkor is tudnak egymás mellett beszélgetni, ha nincs meg a kellő látótér, nincs rá szükségük.
A lépcsők szintén nagyobb vizuális odafigyelést igényelnek, de a rámpák segítenek ezen. Mennyivel könnyebb egy lejtőn sétálva kommunikálni valakivel, mint lépcsőzve."
Látótér
"A DeafSpace-en belül mindig is egy nagyon átlátható környezetre törekedtünk, hiszen hozzánk nem jut el a hallható információ. Ezért itt, ha fent ülsz a terasz tetején, a terasz aljáig mindent teljesen átlátsz. Ez egy olyan leválasztott tér, ami egybenyitható, vagy három részre osztható."
Szín és megvilágítás
"A szín és a világítás szorosan kapcsolódik a kommunikációnkhoz.
A zöldes és kékes színek általában minden bőrszínnel kontrasztosak, így kevésbé megerőltetőek a szemnek. A szórt fény válik be leginkább, a lámpák irányítottak, igazítani lehet őket."
Tükröződések
"Tükröket szereltünk fel, ez lehetővé teszi, hogy az illető onnan láthassa, mi zajlik a háta mögött. A tükörképből láthatóvá válik, ha valaki hátulról közeledik, vagy hogy ki kopogtatja meg a vállát éppen."
Átlátszóság
"Itt az ajtók átlátszóságáról van szó. Ha valaki az irodában van, a bejáratok vagy átjárók átlátszóak, de legalábbis áttetszőek. Így a fényekből és árnyékokból, a mozgásból láthatom, hogy valaki áll az ajtóban, de azt nem látom pontosan, ki van ott."
"Az emberek gyakran hivatkoznak a hallássérülésre veszteségként, és ez már a kezdetektől behatárolja a hozzáállást.
De gondoljunk csak egy siket babára: sohasem hallott, mégis úgy értelmezik, hogy "elveszítette" a hallását. Ehelyett mi egy más szemszöget javaslunk: mi az, amit a siketséggel járó tapasztalattal nyerhetünk?
Hiszek abban, hogy a DeafSpace ötlete abból született, hogy van mit adnunk a világnak. A siketség néhány nagyon érdekes új nézőponttal járulhat hozzá az élethez."
Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=FNGp1aviGvE
