Betűzés a jelnyelvben - mit tegyél, és mit ne?

Korábban volt már szó a jelnyelvi ábécékről. A magyar jelnyelvben kétféle ábécé használatos, a fonomimikai, és a daktil. Egyéntől függ, ki melyiket használja, tolmácsként viszont érdemes mindkettőt jól ismerni.

A jelnyelvi betűzés, bár a betűk jeleinek száma véges, nem könnyű. Ha a jeleket jól is ismerjük, a jelértést sokat kell gyakorolni, és a kivitelezés során is felmerülnek nehézségek. 

Ezekről találtam egy vicces, egyben hasznos videót. A példák - a humor és a szemléltetés kedvéért - eltúlzottak, de azért egy kicsit mindannyian magunkra ismerhetünk bennük :) Nézzük, melyek a leggyakoribb betűzési hibák.

Forrás alapján - Source 

"Hogyan NE betűzzünk?"

A "Visszafelé jelelő" jelenként maga felé húzza a kezét, így nehezebb megérteni - elvonja a figyelmet.

------------------------------------------------------------------------

A "Pattogtató" minden jel kivitelezése után leereszti a kezét, és a következő jel kezdéséhez újra felemeli, ezért a kézfej úgy mozog fel-le, mint egy pattogó kosárlabda. Jó kis vállgyakorlat, de a sok mozgás közt könnyen elvész a valódi tartalom.

---------------------------------------------------------------------

A "Faroltató" megpróbálja a térben  a jeleket egymás mellé helyezni - az írott betűkhöz hasonlóan megjelenítve -, így a keze driftelő autóra emlékeztet. Mivel a kar nincs gumiból, előbb-utóbb elfogy a tér, és húzhatjuk vissza - vagy mehetünk utána.

--------------------------------------------------------------------------

A "Szemlélő" még kicsit bizonytalan a kezei kontrollálásában, ezért a biztonság kedvéért minden jelet szemből ellenőriz, hogy jól állnak-e az ujjai. 

Nagyon becsülendő a maximális érthetőségre való törekvés, de azért jobb, ha bízunk magunkban és az ujjainkban! A tükör előtt gyakorlás egészen biztosan segít ebben.

--------------------------------------------------------------------------

Az "Arc-eltakaró", nevéhez hűen, jelkivitelezés közben takarja az arcát, ami lehetetlenné teszi a szájról olvasást, bizonytalanság-érzetet kelt. Próbáljuk az arcot inkább szabadon hagyni!

----------------------------------------------------------------------------

 

A "Padlóhoz beszélő" tenyere nem a beszélgetőpartner felé, hanem előre dől, vagy teljesen lefelé néz (a videóban az utóbbi). Ha nem akarjuk, hogy a partnerünk nyaka kicsavarodjon, inkább jeleljünk függőleges, elõre néző tenyérrel.

---------------------------------------------------------------------------

A 'Villámjelelő" ujjai pörögnek, mint a villanyóra karácsonykor. Magabiztos jelelőről van szó, de ember legyen a talpán, aki követni tudja a tempót. A kezdők és a teljes érthetőség kedvéért érdemes lehet kicsit lassítani.

-------------------------------------------------------------------------

A "Bokszoló" annyiban hasonlít a "Pattogtató"-hoz és a "Tolató"-hoz, hogy szintén a vállizmaira edz jelelés közben: a jeleket előrefelé mozgatva kivitelezi. A lelkesedés fontos, de vigyázzunk egymás szeme világára.

----------------------------------------------------------------------------

A "Falnak beszélő" a "Padlóhoz beszélő" közeli rokona, de nem a föld felé, hanem oldalra forduló tenyérrel jelel. Maradjunk inkább a szemkontaktusnál, és jeleljünk a partnerünk felé.

--------------------------------------------------------------------------

A "Kézváltó" - talán az ellenség megtévesztésére - jelelés közben időnként a másik, addig passzív kezével kezd jelelni. Ínhüvely-gyulladással küszködők esetén érthető a tehermentesítés, egyébként azonban próbáljuk a szót azon a kézen befejezni, ahol elkezdtük.

Összefoglalva: hogyan betűzzünk HELYESEN?

1. Nem bokszolunk, nem pattogunk, nem faroltatunk: a jelelési téren belül maradunk;
2. A jeleket magabiztosan, de nem túl gyorsan kivitelezzük;
3. Nem minden betűt artikulálunk;
4. A karunkat nagyjából egy helyben tartjuk;
5. A kezet az archoz közel, de nem pont előtte tartjuk;
6. A tenyeret a helyes irányba, a partnerünk felé fordítjuk;
7. Csak jó indokkal váltunk aktív kezet a mondanivalónk közepén.

Forrás alapján - Based on Source 

.

Csubakka mama - ASL verzió

"Csubakka mama" és kacagása az elmúlt hetekben szó szerint tarolt a világhálón: Candace Payne fészbúkos élő streamje pár nap alatt a közösségi oldal legnézettebb videója lett, három nap alatt 143 milliós nézettséggel és 3 millió megosztással (ami azóta még több).

Csubakka mama, ASL verzió (részlet)
https://www.facebook.com/amber.gallowaygallego/posts/10153700501394072

Hogy senki ne maradjon ki az élményből, nézzétek meg a videót az ASL verzióval együtt, Amber Galloway Gallego tolmácsolásában!

Amber egyébként főleg dinamikus koncert-tolmácsolásairól ismert - elképesztően jól adja vissza a zene hangulatát - , de itt is tökéletesen átjön a fíling. Korábban volt már szó róla a blogon, ITT beleolvashattok a posztba.

Tolmácsélet

Ma, szeptember 30-án van a fordítás nemzetközi napja.

Kik azok, akik fordításukkal kommunikációs hidat teremtenek a siket és halló kliensek között? Akik nap, mint nap azon dolgoznak, hogy zökkenőmentesebbé tegyék a hallássérültek életét, a sokszor nem túl rózsás körülmények ellenére is? 

Hát persze, hogy a jelnyelvi tolmácsok! 

Éljen-éljen, gondoljunk rájuk szeretettel! És ha még belefér az estébe, mosolyogjunk együtt a tolmácsszakma szépségein :)

forrás

A jelnyelvtanulók kálváriája

A jelnyelvtanulók kálváriája

 

Hogy is kezdődött? Felfedezted a jelnyelv világát, és teljesen magával ragadott.

 

 

 

 

A jelnyelvórákon te voltál az eminens.

 

 

 

 

 

 

 

Megszállottan nézted a Youtube-on a jelnyelvi videókat.

 

 

 

 

 

 

Időnként siket rendezvényekre is benéztél.

 

 

 

 

 

 

 

 

Tudtad, hogy megtaláltad az életcélod.

 

 

 

 

 

 

 

De ez nem volt mindig így, megfizetted a tanulópénzt, és túlélted a jelnyelvtanulók kálváriáját. Hosszú út vezetett idáig!

 

 

 

 

 

 

Emlékszel, az első jelnyelv órán hogy néztél a tanárra?

 

 

 

 

 

 

 

És az a mimika sem jött valami könnyen.

 

 

 

 

 

 

 

De még mennyire, hogy nem!

 

 

 

 

 

 

Teljesen mindegy, milyen keményen próbálkoztál.

 

 

 

 

 

A jelgyakorlat órákon mindent leírtál, hogy legalább az alapvető dolgokról  tudj kommunikálni.

  Emlékszel, amikor először jeleltek hozzád?

  Elfogott a teljes pánik,

 ... mert még annyi sem jutott eszedbe, hogyan jeleld, hogy „Szia”.

  Úgyhogy inkább bevetetted a „jolly joker-t”.

Volt, hogy két siket beszélgetését figyelted, pont így.

És mikor végre sikerült eleget megérteni a beszélgetésből, hogy csatlakozhass, 

... mindig úgy érezted, hogy megzavartad őket.

És folyton attól rettegtél, hogy egyszer valaki majd így reagál, 

...vagy így.

Ezért úgy csináltál, mintha értenéd. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Titokban meg azért imádkoztál, hogy valaki mentsen már meg!

Aztán eljött a pillanat is, amikor a világ összes tettetése sem lett volna elég,

... és elgondolkoztál, minek is csinálod ezt az egészet.

Már majdnem feladtad.

Pedig végre tökéletesen sikerült a mimikád.

Aztán eljött a csodás pillanat, amikor először értetted meg siketek párbeszédét, 

... és alig tudtad legyűrni magadban, hogy ne ezt csináld, 

... vagy ezt,

... esetleg ezt.

(Az örömtáncot inkább félretetted későbbre.)

 

Már túl vagy a mélyponton, napról napra fejlődsz. 

De azért még hosszú út vezet a folyékony jelelésig.

Még mindig szükség lehet néha arra a bizonyos „jolly jokerre” (csak legalább már magabiztosabban csinálod). 

Úgy érzed, bár a Hallók világa a tiéd, 

... de belépőt kaptál a Siketek világába!

(Eredeti poszt)

Á(llatos)bécé

(forrás)

Szelektív hallókészülék férfiaknak

Hasznos eszköz, házsártos feleséggel rendelkező családapáknak.

Funkciói:

- Feleség

- Kikapcsolás

- Tévé