Nagyobb ünnepek idején összegyűlik a család apraja-nagyja. Közös ebéddel vagy vacsorával, koccintással, játékkal, beszélgetéssel töltjük az időt. Alapvetően jó dolog, ha együtt a család, de azért valljuk be, sokszor nehéz a szokásosnál több ember jelenlétét tolerálni, a rengeteg ingert és információt feldolgozni.
És akkor képzeljük el ugyanezt hallássérültként, egy átlagos halló családban: egyszerre beszélő emberek, turbó-szájról olvasás, esetleg a hallókészülék által felerősített háttérzajokkal megspékelve.
Családként igazán megtehetjük, hogy odafigyelünk, és megpróbáljuk a közös ünnepet mindenki számára élvezhetővé tenni. Hogyan lehet egy családi ebéd vagy összejövetel "siketbarát"? Erről szól a mai fordítás, a brit National Deaf Children's Society honlapjáról (néhány megjegyzéssel, *-gal jelezve).
"Siket fiatalokkal és szüleikkel való beszélgetésekből tudjuk, hogy az ünnepek, a családi és baráti összejövetelek nehézséget is jelenthetnek a siket gyerekek és fiatalok számára - legyen az karácsony, egy szülinap, vagy bármilyen más alkalom. A gyerekek könnyen érezhetik úgy, hogy kimaradnak - oda a megszokott rutin, ha nem eléggé odafigyelő emberekkel, vagy zajos, túlzsúfolt helyzetekben töltenek időt.
Étkezés
Használj terítőt - segít elnyelni az evőeszközök csörgését. (*A hallókészülék nem csak a beszéd hangjait, de gyakran az egyéb zajokat is felerősíti. Már az is segítség, ha egyel kevesebb van belőlük.)
Gondold át az ültetési rendet - vajon a hallássérült családtag mindenkit jól lát a szájról olvasáshoz, a jeleléshez? Egy kerek asztal a legjobb, úgy mindenki tisztán láthatja egymást. Egyszerre csak egy ember beszéljen.
Ne beszélj teli szájjal, vagy takard el a szád, amikor beszélsz.
Ha jelelsz, időnként tedd le az evőeszközt.
Figyelj oda arra, hogy a siket rokon talán jobban szeretné előbb megenni az ételt, és csak azután akar beszállni a beszélgetésbe. Nem feltétlenül evés közben akarja követni a párbeszédet.
Tudasd vele, mi a beszélgetés témája - így könnyebben tudja követni az eseményeket.
Ha étteremben esztek, válassz egy csendesebb, elszigeteltebb helyen lévő asztalt. (*Tudod, a háttérzaj, meg az azt felerősítő hallókészülék...)
Az éttermekben a várakozó pincérek gyakran kezdeményeznek beszélgetést, amiből a hallássérült családtag kimaradhat. Állj készen arra, hogy tolmácsold, mit mondanak!
Bátorítsd a gyereket, hogy ő kérjen magának a pincértől vagy a vendéglátótól, amit szeretne - igyekezz nem helyette rendelni.
Ha lehet, olyan helyen egyetek, ahol az étlapon átlátható gyerekmenü van - erre könnyen rá lehet mutatni, és úgy rendelni.
Beszélgess előre azokkal a barátokkal és családtagokkal, akikkel majd találkoztok. Emlékeztesd őket, hogyan tudják segíteni a siket családtag beilleszkedését.(*Ami neked egyértelmű, nekik nem feltétlenül az, úgyhogy nyugodtan adj egy pár tippet.)
Bíztasd őket, hogy frissítsék fel a jelnyelvtudásukat. Ha csak megtanulják ledaktilozni a nevüket, vagy pár, ünneppel kapcsolatos jelet, már az is rengeteget jelent egy siket kisgyereknek.
Mielőtt valamilyen előadásra mentek, hivd fel a helyszínt, hogy milyen felszereléssel rendelkeznek - pl. indukciós hurok, fejhallgató, stb. (*Esetleg be lehet tervezni egy jelnyelvi tolmácsolt előadást is!)
Karácsonykor vagy más ünnepségeken, adj neki is feladatot, mint például az édességek vagy az ajándékok kiosztása.
Ha felhívjátok a családot, használjatok videótelefonos alkalmazást (Skype, Facetime, stb.), hogy a siket családtag is csatlakozhasson.
Ha a rutintól eltérő programotok - koncert, étterem, vendégség - lesz, szólj róla előre.
Karácsonykor a közös játék is remek alkalom a siket gyerekkel való közös élmények szerzésére. De figyelj oda, hogy a hangokra, hallásra ne legyen nagy szükség benne.
Egy dúsabb szakáll nagyon meg tudja nehezíteni a szájról olvasást a siket gyermek számára, mivel nem látja jól tőle a száj mozgását. Ezért a nagy találkozás a Mikulással nem feltétlenül olyan nagy öröm számára, mint várnád. Válts pár szót a szervezővel, hogy tudnak-e tenni valamit a dolog érdekében: viselhetne-e esetleg a Mikulás kisebb, vagy jobban megnyírt szakállt."
Az alábbi szöveg egy videó feliratozásának fordítása, ami jelenleg csak a nagy közösségi hálón érhető el. Ha véletlenül nem a fészbúkról érkeztél a poszthoz,
Marlee Matlint szeretjük! Ez a következő filmrészlet után sem lesz másként. Sőt, még azt is megtudjuk, mit jelent a korábban már emlegetett "Deaf Gain" a gyakorlatban.
Magyar fordítás alább.
Tanár: Ma a nyelvről szeretnék beszélni. Amikor egy siket gyermek megszületik, mi az első dolog, amivel a szülők a kórházban szembesülnek?
Diák: "A gyermekük elbukott a hallásvizsgálaton."
Tanár: Pontosan. A gyerek még csak 5 órás, és már elbukott? És a "hallásvesztés" kifejezés mit sugall? Hogy a hallás a norma. A siketség "kevesebbnek lenni", hiányosság. Vagyis mi kevesebbek vagyunk? Mit gondoltok, a siketség elvett tőletek, vagy hozzáadott az életetekhez? Ha valaki feltalálna egy tablettát, amit beveszel ma este, és holnap hallóként ébredsz. Hányan vennétek be? ... Senki. És miért?
Diák: Mert ha siket vagy, a világon mindenütt lesznek barátaid.
Tanár: Közösség.
Diák: És mi máshogy látjuk a világot, mint a többiek.
Tanár: Nézőpont.
Diák: A hallók nem tudják, kik ők valójában. De mi ismerjük magunkat. Siketek vagyunk, voltunk, leszünk.
Tanár: Identitás.
Diák: A halló emberek azt hiszik, nekik több jutott, mint nekünk. Hogy az ő életük jobb, és hogy nekünk milyen "nehéz". De én soha nem adnám fel a siketséget, csak azért, hogy olyan legyek, mint akárki más. Soha.
Tanár: A hallás hiányával nem lettünk kevesebbek. A siketséggel vagyunk többek!
Pár éve, először Amerikában került használatba egy fogalom, ami a siketséget a hagyományos megítéléstől eltérő, értékközpontú megvilágításba helyezi. Ez a fogalom a Deaf Gain. A fordítása szó szerint "siket(ségből eredő)haszon/nyereség", ami persze nem pontos.
A kifejezés és a kapcsolódó felfogás elutasítja a siketség csupán fogyatékosságként való megítélését. Bizonyos készségek, képességek hiánya/gyengesége helyett a hozzáadott értékekre koncentrál:
az érzékelés sajátos jellemzői és erősségei,
a siket kultúra elemei,
a jelnyelv,
a közösség gondolkodásmódja, stb.
A gondolatmenetnek persze része az is, hogy a siket közösséget nyelvi kisebbségként tartja számon, ahogy azt a kulturális antropológiai megközelítés követői már régóta teszik.
Ennek köszönhetően a siketség definíciója egy témába vágó tanulmányban (forrás a lábjegyzetben) új kiegészítést kapott: "érzékelési és megismerési változat, amely alkalmas arra, hogy az emberiség javát szolgálja."*
- Szóval apukád tényleg semmit nem hall?
- Nem, siket.
- Ó, annyira sajnálom.
- Szóval tényleg nem tetszik tudni jelelni?
- Nem, nem tudok.
- Ó, annyira sajnálom."
Forrás: thatdeafguy.com
*Idézet forrása: Reframing: From Hearing Loss to Deaf Gain By H-Dirksen L. Bauman, Ph.D., and Joseph M. Murray, Ph.D DEAF STUDIES DIGITAL JOURNAL Chapter 3 Deaf Gain
Épületekben éljük az életünket, és nagyon nem mindegy, hogy milyen körülmények között töltjük el az ébren töltött időnk legnagyobb százalékát. Tudjuk, hogy a látássérülteknek sokat segít az eligazodásban a földön elhelyezett vezetősáv, vagy a Braille-feliratok az épületben. A kerekesszékben közlekedők számára a rámpák, akadálymentes liftek, és a széles, küszöb nélküli, praktikusan és könnyen nyitható ajtók jelentik a segítséget. Vajon a siketek igényeit hogyan lehetne figyelembe venni a tervezés során?
A washingtoni Gallaudet Egyetemen - a világ első, kifejezetten jelnyelvi egyetemén - már megszületett a válasz erre a kérdésre. Sőt, jelenleg teljes épületeket terveznek újra a siketek igényeit figyelembe véve, aDeafSpacenevű projekt keretein belül. A DeafSpace egy olyan design- és építészeti megközelítés, amely figyelembe veszi a hallássérültek egyedi érzékelési tapasztalatait, és az építészetet a vizuális nyelvekkel kapcsolatos igényekkel ötvözi.
A DeafSpace irányelvei, a kiadvány borítója
Melyek azok a fő vonalak, amelyek mentén kialakítható a jelnyelvhasználók számára ideális épület? Nézzétek meg ebben a filmben. A videóban angol felirat bekapcsolható. Magyar tartalomért görgess lejjebb!
A felirat fordítása
Halló emberek számára kialakított világban élünk. Hogy festene ez a világ, ha azokra lenne szabva, akik nem hallanak?
A washingtoni Gallaudet Egyetem a siketek és nagyothallók iskolája. Itt teljes épületeket gondolnak újra, a hallássérültek érzékelési tapasztalataira alapozva.
"Nemrég belevetettük magunkat, és vállaltuk a kihívást. Megvizsgáljuk, hogyan tudnánk teljes épületeket, egyetemeket, akár városokat tervezni úgy, hogy a DeafSpace elgondolásáhozigazodjanak."
DeafSpace: az építészet és dizájn olyan megközelítése, amely figyelembe veszi, hogy a siket emberek milyen egyéni módon érzékelik és lakják be a teret.
"A siketek kultúrája rendkívül mellőzött. Perifériára szorult kisebbségként kialakítottuk a saját kultúránkat, és ez meghatározza, hogy mit nevezünk otthonnak, milyenek a terekkel kapcsolatos igényeink, hogyan vesszük azokat használatba.
Elkezdtünk kérdéseket feltenni magunknak. Ebből jött, hogy egyre kreatívabban és nagyobb léptékben kezdtünk gondolkodni, hogyan is igazíthatnánk egymáshoz azt, amilyenek vagyunk, és a környezetünket."
Csoportterek
"A tantermek félkör, vagy U-alakúak. Így a csoporttársak folyamatosan egymás látóterében maradhatnak. Tehát mindenki az első sorból figyelheti az eseményeket, aki részt szeretne venni a beszélgetésben."
Folyosók
"Egy szélesebb folyosón a két beszélgetőtárs tud egymás mellett, párhuzamosan, jelelve tud haladni. De kell egy bizonyos távolság ahhoz, hogy a másik teljes testét, jelelését megfigyelhessük.
A hallók figyelmen kívül hagyhatják a távolságra való igényt. De ők akkor is tudnak egymás mellett beszélgetni, ha nincs meg a kellő látótér, nincs rá szükségük.
A lépcsők szintén nagyobb vizuális odafigyelést igényelnek, de a rámpák segítenek ezen. Mennyivel könnyebb egy lejtőn sétálva kommunikálni valakivel, mint lépcsőzve."
Látótér
"A DeafSpace-en belül mindig is egy nagyon átlátható környezetre törekedtünk, hiszen hozzánk nem jut el a hallható információ. Ezért itt, ha fent ülsz a terasz tetején, a terasz aljáig mindent teljesen átlátsz. Ez egy olyan leválasztott tér, ami egybenyitható, vagy három részre osztható."
Szín és megvilágítás
"A szín és a világítás szorosan kapcsolódik a kommunikációnkhoz.
A zöldes és kékes színek általában minden bőrszínnel kontrasztosak, így kevésbé megerőltetőek a szemnek. A szórt fény válik be leginkább, a lámpák irányítottak, igazítani lehet őket."
Tükröződések
"Tükröket szereltünk fel, ez lehetővé teszi, hogy az illető onnan láthassa, mi zajlik a háta mögött. A tükörképből láthatóvá válik, ha valaki hátulról közeledik, vagy hogy ki kopogtatja meg a vállát éppen."
Átlátszóság
"Itt az ajtók átlátszóságáról van szó. Ha valaki az irodában van, a bejáratok vagy átjárók átlátszóak, de legalábbis áttetszőek. Így a fényekből és árnyékokból, a mozgásból láthatom, hogy valaki áll az ajtóban, de azt nem látom pontosan, ki van ott."
"Az emberek gyakran hivatkoznak a hallássérülésre veszteségként, és ez már a kezdetektől behatárolja a hozzáállást.
De gondoljunk csak egy siket babára: sohasem hallott, mégis úgy értelmezik, hogy "elveszítette" a hallását. Ehelyett mi egy más szemszöget javaslunk: mi az, amit a siketséggel járó tapasztalattal nyerhetünk?
Hiszek abban, hogy a DeafSpace ötlete abból született, hogy van mit adnunk a világnak. A siketség néhány nagyon érdekes új nézőponttal járulhat hozzá az élethez."
Ma, szeptember 30-án van a fordítás nemzetközi napja.
Kik azok, akik fordításukkal kommunikációs hidat teremtenek a siket és halló kliensek között? Akik nap, mint nap azon dolgoznak, hogy zökkenőmentesebbé tegyék a hallássérültek életét, a sokszor nem túl rózsás körülmények ellenére is?
Hát persze, hogy a jelnyelvi tolmácsok!
Éljen-éljen, gondoljunk rájuk szeretettel! És ha még belefér az estébe, mosolyogjunk együtt a tolmácsszakma szépségein :)
Milyen siketnek lenni? Hallássérültként hogy festenek a mindennapok? Több írás és film született már a témában, de most megosztanék egy újabb bejegyzést (pontosabban annak fordítását). Egy spanyol fiatalember tette közzé gondolatait egy közösségi oldalon, a Siketek Világnapja alkalmából. A szöveg magáért beszél.
1) Minden nap egy rezgős ébresztőórára kelek ki az ágyból. Néha az idegeimre megy. De legalább egyedül kelek fel. Igen, siket vagyok (SIKET, nem siketnéma).
Kép: Rezgős ébresztő
2) Ha tévét nézek, már úgy veszem le a hangot, hogy észre sem veszem. Ha felirat is van, elolvasom, vagy néha ott a jelnyelvi tolmács a kis négyzetben. Igen, siket vagyok (SIKET, és nem siketnéma).
3) Amikor a munkahelyemen reggelizem (pihenésképp), "hallgatom" a barátaimat a Facebookon, vagy a Whatsapp-on üzengetünk egymásnak. A telefonom az egyetlen kommunikációs eszközöm, és a megmentőm.
Igen, siket vagyok (SIKET, nem siketnéma)
4) Munka közben beszélek, küzdök, megoldásokat keresek, és igyekszem megfelelni a főnököm elvárásainak. Jól kijövök a kollégáimmal, bár nagy részüket nem értem 100%-osan, a beszédmódjuk miatt. Dupla erőfeszítésbe kerül. Igen, siket vagyok. (SIKET, nem siketnéma)
Kép: A szájról olvasás rémei, Matt Daigle
5) Nem hallom a szél zaját, a madárcsicsergést, az eső kopogását, sem anyukám vagy Michael Jackson (stb.) éneklését. De ami a fülemnek értékelhetetlen, az a szememnek nem az! Sőt, számomra még értékesebb. A szemeim a lelkem tükrei. A kezeim pedig híd a világhoz: beszédre, írásra használom őket, megérttetem magam velük, megosztom a gondolataimat a segítségükkel. Ez alapvetően nem sokban tér el Önöktől. Egyformák vagyunk. Csak annyi, hogy én nem pont úgy hallok és beszélek, és más a kiejtésem...
Igen, siket vagyok. (SIKET, nem siketnéma)
6) Focizom, mert már kiskoromban ez volt nekem a legfontosabb... segít megküzdeni a hallásproblémámmal. Ez nem jelenti azt, hogy a hallás nem hiányzik, és hogy a szemeim mindent visszaadnak, amit a hallás. Nem így van! Szerencsés vagyok, hogy van szaglásom, érzékelek a kezeimmel, vannak lábaim, de leginkább azért, mert beszélhetek a szüleimmel, hiszen gyerekkorom óta beszélek velük, ahogy tudok! Siketként az életem csodálatos!
Igen, siket vagyok (SIKET, nem siketnéma).
7) Tudok beszélni. Néhányan megértenek, főleg az empatikus típusok. Mások meg... nem igazán... Néha valóban nehézkes, pont olyan, mint amikor egy kínai próbál spanyolul beszélni.
Igen, siket vagyok (SIKET, NEM siketnéma).
Kép: codeblog.jonskeet.uk
8) A magam módján beszélek és a magam módján hallok. De pont ugyanazt csinálom, amit Önök: tanulok, dolgozom, informálódok, utazok, bulizok, vezetek, sportolok... Van saját életem, és úgy élem, ahogy Önök!
Igen, siket vagyok (SIKET, nem siketnéma), és büszkén kiáltom a világba!
9) Van egy nagyon fontos történetem még gyerekkoromból, a kutyánkról. Hosszú évekig velünk élt. Hogy mennyire tisztában lehet egy állat azzal, hogy nem hallok! Szóval a kutyámat Tolo-nak hívták, imádtam! Egyszer az anyukám a nagymamámnál felejtette a lakáskulcsát, és nem is vette észre, én meg közben otthon aludtam, el tudod képzelni? Volt mobilom, de ki volt kapcsolva... anyukám megmondta Tolonak, Tolo, hívd ide Jesúst. Vagy húsz percen keresztül ugrált a kutya az ágyamnál és ugatott, és odavitt az ajtóhoz... nagyon durva, de ő szólt nekem, hogy az anyukám az ajtóban áll, és nincs kulcsa! Amikor kinyitottam az ajtót, Tolo rettenetesen kimerült volt, fú, nagyon megható volt, anyukám sírt, engem meg lenyűgözött az imádott kutyusom. Kicsi Tolom, mindig szeretni foglak! Igen, siket vagyok (SIKET, nem siketnéma).
Kép: www.destinationsdreamsanddogs.com
Köszönöm szüleimnek mindazt, amit adtak és amiért harcoltak, hogy az lehessek, aki vagyok! Köszönöm apámnak és anyámnak, végtelenül szeretlek titeket!
SIKET vagyok, de nem úgy, ahogy azt képzeled.
A hallássérülésem láthatatlan, de érezhető.
Ma van a Siketek Világnapja. Kellemes hétvégét kívánok Nektek! "