A siketség értékei

Pár éve, először Amerikában került használatba egy fogalom, ami a siketséget a hagyományos megítéléstől eltérő, értékközpontú megvilágításba helyezi. Ez a fogalom a Deaf Gain. A fordítása szó szerint "siket(ségből eredő) haszon/nyereség", ami persze nem pontos. 

http://rlv.zcache.com/deaf_gain_poster-r8d7728b88fb3494ca8c118518901c0b4_wv4_8byvr_512.jpg

A kifejezés és a kapcsolódó felfogás elutasítja a siketség csupán fogyatékosságként való megítélését. Bizonyos készségek, képességek hiánya/gyengesége helyett a hozzáadott értékekre koncentrál: 

• az érzékelés sajátos jellemzői és erősségei, 
• a siket kultúra elemei, 
• a jelnyelv, 
• a közösség gondolkodásmódja, stb.

A gondolatmenetnek persze része az is, hogy a siket közösséget nyelvi kisebbségként tartja számon, ahogy azt a kulturális antropológiai megközelítés követői már régóta teszik. 

Ennek köszönhetően a siketség definíciója egy témába vágó tanulmányban (forrás a lábjegyzetben) új kiegészítést kapott: "érzékelési és megismerési változat, amely alkalmas arra, hogy az emberiség javát szolgálja."*

- Szóval apukád tényleg semmit nem hall?

- Nem, siket.

- Ó, annyira sajnálom.

- Szóval tényleg nem tetszik tudni jelelni?

- Nem, nem tudok.

- Ó, annyira sajnálom."

Forrás: thatdeafguy.com

*Idézet forrása: 
Reframing: From Hearing Loss to Deaf Gain
By H-Dirksen L. Bauman, Ph.D., and Joseph M. Murray, Ph.D
DEAF STUDIES DIGITAL JOURNAL
Chapter 3 Deaf Gain

Egyes számú tudnivaló...

...amikor hallássérülttel beszélsz vagy jelelsz : mindig fordulj arccal az illető felé! És lehetőleg nézz a szemébe.

Egyrészt, a szemkontaktus a kommunikáció fontos eleme, és udvariassági kérdés. 

Másrészt ezzel megkönnyíted számára a szájról olvasást.

Ha nem hallanál (jól), és így magyarázna a tanár, ugye te sem értenéd?

Sőt, még így sem feltétlenül...

Úgyhogy ne feledd, a mottó: "Nem hallak, ha nem fordulsz felém!"

Forrás

Siketként a halló világban - tapasztalatok első kézből

Ha valaki nem hall, hogyan tanul meg beszélni? Ha megtanul, hogyan reagálnak rá az emberek? Milyen nehézségekbe ütközik az, aki hallássérüléssel vág neki az életnek, a tanulmányoknak? Mennyit számít a család és a környezet támogató hozzáállása? 

Ismerjünk meg egy siketen született fiatal hölgyet, akit a család és a barátok bátorítása, és a siketséget nem fogyatékosságként, hanem kommunikációs formaként tekintő hozzáállása sok olyan nehézségen átsegített, ami egy átlagos hallássérült számára gyakran marad áthidalhatatlan akadály. 

Hogyan segíthet a szülő fogyatékossággal élő gyermekének abban, hogy elégedett, sikeres felnőtt váljon belőle? És mit tanulhatunk ebből mi, átlagemberek? 

Rachel Kolb beszédét mindenkinek érdemes végignézni, akár hallássérült, akár nem. A videón magyar felirat bekapcsolható! 

Zsepit előkészíteni, vigyázz, kész, rajt!

A hallás privilégiuma

Hallóként alapjáraton nem feltétlenül gondolunk bele, hogy mennyire kivételes helyzetben vagyunk. 

A hallás ebben a mai zajos világban igazi privilégium: ha birtoklod, előnyökhöz juttat azokhoz képest, akik nem, vagy kevesebbet hallanak.  A hallás hiánya kommunikációs gát, ezzel hoz hátrányos helyzetbe. Ahogy Helen Keller, híres amerikai siketvak írónő is megírta: 

„A vakság elválaszt a dolgoktól, a siketség elválaszt az emberektől.”

Ehhez kapcsolódik az a felvétel, amit ma hoztam. A fickó amerikai CODA, anyanyelvi szinten jelelő halló. 
Miért tartom fontosnak a filmet? 

Mert:
1. Érthető példával bemutatja, hogy mit jelent a gyakorlatban a privilégium, a kivételezett helyzet. 
2. Felveti a gondolatot: vajon előnyös helyzetben lévőként tehetek-e valamit azért, hogy a hátrányosabb helyzetűeknek jobb legyen? 
3. Feldobja a kérdést:

Hogyan használhatjuk a hallás privilégiumát a jelnyelvhasználó közösség javára?

A filmen angol felirat bekapcsolható. A magyar fordítás ITT! 

A véleményeket, ötleteket, személyes tapasztalatokat szívesen látom írott-, vagy videókommentben!

10 tanács, ha jelnyelvi tolmáccsal dolgozol

"Ha nem, vagy csak ritkán dolgozol jelnyelvi tolmácsokkal, talán nem is tudod, hogy léteznek bizonyos szabályok és elvárások. Amikor tolmács van mellettünk, és ki szeretnénk hozni a helyzetből a maximumot, érdemes utánajárni, hogy pontosan mi is a feladata. 

Hogyan könnyítheted meg a munkáját? Íme, néhány alapszabály, hogy a beszélgetés ne váljon átláthatatlanná, a kapcsolatfelvétel ne legyen kényelmetlen - vagy esetleg sértő - a siket személy számára. 

1.) 
TEDD: Nézz utána, hogyan lehet siket személyekkel kommunikálni, tolmáccsal vagy tolmács nélkül. 
NE menj felkészületlenül a találkozóra; tudd, hogy mi az a siketség, és a milyen a siketek kommunikációja!

2.)
TEDD: Tájékoztasd a tolmácsot olyan alaposan, és annyira előre, amennyire csak lehet. Ez segíti őt a felkészülésben, és alkalma nyílik figyelmeztetni téged a lehetséges etikai problémákra. 
NE hallgass el fontos részleteket a megbízásról!

3.)
TEDD: Használd a tolmácsot úgy, hogy a siket egyéneket is belevond a kommunikációba. Emlékezz: a tolmács azért van ott, hogy megkönnyítse a siket-halló párbeszéd folyamatát. 
NE beszélj úgy a tolmácshoz, mintha a siket személy ott sem lenne!

4.)

TEDD: Beszélj egyenesen a siket személyhez, egyes számú mondatokban. Végül is vele folytatsz párbeszédet. 
NE beszélj a siket személyről harmadik személyként! A tolmács pontosan azt fordítja, amit mondasz. Tehát azt is, hogy "mondd meg neki...". Ennek használata csak összezavarja az üzenetet.

5.)

TEDD: A siket személyt kérd meg, hogy magyarázza el, hogyan is működik a tolmácsolás (és a jelnyelv). 
NE a tolmácsot kérdezd a munkájáról!

6.)

TEDD: Fordulj a siket beszélgetőpartnerhez, és illik felvenni vele a szemkontaktust. 
NE bámult a tolmácsot, miközben a siket személlyel kommunikál!

7.)

TEDD: Ha kíváncsi vagy, a siket személyt kérdezt, hogyan kell jelelni ezt meg azt. 
NE mondj obszcén dolgokat, csak azért, hogy teszteld, hogyan jeleli majd a tolmács! 

8.)

TEDD: Bizonyosodj meg róla, hogy egyértelmű az üzeneted: így a tolmács továbbítani tudja. 
NE beszélj úgy a siket személyhez, mintha tudatlan lenne!

9.)

TEDD: Légy barátságos a tolmácshoz, és használd arra a szakmai szolgáltatását, hogy beszélhess a siket személlyel. 
NE próbálj a tolmáccsal haverkodni!

10.)

TEDD: Tervezz úgy, hogy a tolmács közel ülhessen vagy állhasson ahhoz, aki a legtöbbet fog beszélni. 
NE akard a tolmácsot a siket ügyfele mellé ültetni, vagy mások háta mögé küldeni! A siket személy számára szükséges, hogy valóban mindent lásson, amit a tolmács csinál."

FOLYT. KÖV.

Eredeti cikk (Lydia L.Callis írása): ITT. Alapvetően az amerikai jelnyelvre irányul, de a magyar jelnyelvvel kapcsolatban is helytálló.

Eközben Portugáliában...

... a Siketek Szövetsége ezzel az érzékenyítő plakátsorozattal állt elő. 

Kreatív, lényegre törő, fiatalos, közvetlen; egy szóval, ügyes!

NYUGALOM, EZ NEM
RABLÁS. EZ EGY "T".

LIKE, HA TUDOD,
HOGY EZ EGY "B".

LAZULÁS? IGEN,
DE EZ EGY "Y".

Babajelbeszéd - a jeleken alapuló, baba-szülő kommunikációt segítő módszer

Akit egy kicsit is érdekel a jelnyelv, és valamennyit foglalkozott már vele, felkaphatta a fejét a különféle tanfolyamok hirdetései között a "babajelbeszéd" kifejezésre. Több helyen is tartanak ilyen jellegű foglalkozásokat, már egészen kicsi, pár hónapos babáknak is. Amit már elsőre is sejteni lehet róla, az, hogy jeleket tanítanak. De miért "jelbeszéd", amikor tudjuk, hogy a helyes kifejezés a "jelnyelv"? És egyáltalán, van-e köze a jelnyelvhez?

A Beszélő Babakezek képviselőjét, Zentai Katát faggattam, hogy is van ez.

Szia Kata, először is, köszönöm az interjú lehetőségét!

Zentai Kata: Örülök az érdeklődésednek, és szívesen beszélgetek erről a témáról.

Azoknak, akik nem hallottak még róla, vagy nem olvastak utána, összefoglalnád, mit ígér a babajelbeszéd tanfolyam a szülőknek?

ZK: A babajelbeszéd egy módszer, amely a jeleket használja fel a hatékony kommunikáció eszközeként a babákkal, már a beszéd megjelenése előtt is. Halló szülők halló gyermekeinek fejlesztették ki a módszert, így a szülő nem csak jelel, hanem mindig ki is ejt minden szót. Azon alapul, hogy a babák értelmi fejlődése gyorsabb, mint a beszédük fejlődése. A kicsik tudják, mit akarnak, csak még nem tudják nekünk elmondani, mert nem olyan fejlett a száj- és nyelvmozgásuk, hogy beszédre legyenek képesek. Viszont a kézmozdulataikat már sokkal korábban tudják kontrollálni, és ez az, ami a jeleléshez szükséges. A jelek segítségével akár a 8 hónapos baba is hatékonyan kifejezheti szükségleteit. Ha a kezükbe adjuk ezt az eszközt, a jeleket, fantasztikus élményekben lehet részünk; babánk nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz, hiszen könnyebben „elmondja”, mit szeretne. Megtudhatjuk, mire gondol a még beszélni nem tudó gyermekünk, megtudhatjuk, hogyan fogja fel a világot, így értőbb figyelemmel kísérhetjük szellemi fejlődését.

A másik alapvető fontosságú dolog, hogy minden baba spontán módon is használ néhány „jelet”, ezekre a természetes gesztusokra épít a babajelbeszéd. Ha a szülők további jeleket használnak a játék közben, és a napi rutin során, a kicsik nagyon könnyen elsajátítják , mivel a babák életkori sajátossága az utánzás.

A babajelbeszéd külföldön már elterjedt, rengeteg tudományos kutatást végeztek, főképpen a jelelésnek a beszédfejlődésre tett hatásáról. Ezek azt bizonyítják, hogy a jelhasználat segíti a beszédfejlődést, a jelelő babák hamarabb kezdenek el beszélni, gazdagabb szókinccsel. Ugyanakkor nem cél a beszédfejlődés gyorsítása, és  nem a teljesítményorientáltság a lényeg. A szülők a babáikkal szeretnének minél hatékonyabban kommunikálni már a beszéd megindulása előtt is. A Beszélő Babakezek tanfolyamokon ezt az eszközt adjuk a kezükbe, így a jelek segítségével képes lesz a baba kifejezni azt, amit tud, elmondani a szükségleteit, megosztani velünk gondolatait. Így ez elsősorban a szülő-gyermek kötődést erősítő módszer.

Miért babajelbeszéd, miért nem "babajelnyelv"?

ZK: Tudatosan nem a „jelnyelv” kifejezést használom, mert nem szeretném összekeverni a siket jelnyelvvel. A jelnyelv egy teljesen önálló nyelv, a maga egyediségével, sajátos nyelvtani szerkezeteivel.

A babajelbeszéd nem ilyen.  Nem veszi át ezeket a nyelvtani sajátosságokat, sőt, a halló szülők beszélnek a gyermekükhöz, és csak a kulcsfontosságú fogalmakat jelelik. Ilyen értelemben még „jelelő beszédnek” sem igazán mondható, mert nem jeleljük az egész mondatot. Csak kevés gyermeknél fordul elő, hogy teljes mondatokat alkot jelekből, de ekkor is a beszélt nyelv szerkezetét követi.

Korábban jelnyelvészetet hallgattam az ELTE-n. Ott tanultam a gyermekjelnyelvről, mint a siket gyermekek sajátos, egyszerűsített jelnyelvi jeleiről. Ha a még kisebb gyermekek kommunikációjával kapcsolatban a babajelnyelvet használnánk, akkor összemosódna a siket jelnyelv, illetve egy hallók számára kifejlesztett, a jelnyelvet felhasználó módszer.

Hogyan képzeljünk el a babajeleket? Van közük a magyar jelnyelv jeleihez?

ZK: A tanfolyamon azt tanítom, hogy ha egy babának van saját, spontán jele, akkor azt használja a család, de ha már a szülő vezet be új jelet a többi mellé, akkor érdemes a siket jelnyelv jeleit alkalmazni. Én a siket jelnyelv jeleit szorgalmazom és tanítom, de a babajelbeszédbe az is belefér, hogy a szülők saját, családon belül kitalált jeleket is használnak, mivel itt nem a jelnyelv tanítása a lényeg, hanem a szülő-gyermek kapcsolat mélyítése.

A tanfolyamaimon az amerikai jelnyelv jeleit alkalmazom, de – mivel számos magyar jelnyelvi tanfolyamra jártam már – megállapíthatom, hogy sok átfedés található a magyar jelnyelvvel, különösen azért, mert Magyarországon hét nyelvjárás van. Így egy-egy tipikus ASL („American Sign Language”, magyarul „amerikai jelnyelv”) jel megtalálható némely vidéki nyelvjárásban is.

Ezek szerint ismered a magyar jelnyelvet, és tanultál jelelni?

ZK: Számomra elképzelhetetlen, hogy ne ismerjem a magyar jelnyelvet, és ez az elvárásom azzal szemben is, aki Beszélő Babakezek oktatóvá szeretne válni. A SINOSZ-ban tanultam a magyar jelnyelvet, elvégeztem a 6 tanfolyamot, ami a középfokú vizsgáig vitt, és sikeresen vizsgáztam is.

Mesélj, hogy kerültél kapcsolatba a jelnyelvvel, és mennyire folytál bele.

ZK: A babajelbeszéd hozta a jelnyelv iránti érdeklődésemet, korábban nem ismertem személyesen siketeket sem. A SINOSZ-ban folytatott tanulmányaim során megismerkedtem a siketek kultúrájával és sok kedves emberrel. Nagy élményt jelentett számomra részt venni siket színielőadásokon egyik tanárom, Turóczy Erika szereplésével. Sokszor családomat is vittem siket rendezvényekre. Jó volt látni azt a nyitottságot és természetességet, amivel a fiam a siketséget fogadja. Számára egyáltalán nem „sérült”, ha valaki siket. Különösen nagy hatással volt rám az, amikor a középfokú vizsga után szintfenntartó tanfolyamra jártam Mongyi Péterhez és Juhász Ferenchez. Nemcsak sokat tanultam tőlük, de az óráik rendkívül élvezetesek és szórakoztatóak voltak. Azóta is nagyon hiányoznak ezek a találkozások.

A jelnyelv megismerése hatott a tanfolyamaidra valamilyen tekintetben?

ZK: Biztosan. Talán azt említeném, hogy a programom egy olyan módszert alkalmaz, amellyel a babák valóban hatékonyabban kommunikálnak a jelek segítségével. Ezáltal a szülők megszeretik ezt a kommunikációs formát, és egy részüknek többet is tudok nyújtani, mint a babajelbeszéd-tanfolyamok alap- és haladó szintjei.

Nyitottságukat megragadva már nem egyszer tartottam olyan speciális foglalkozást, amelynek témája a „babajelbeszéd felhasználásainak lehetőségei a beszéd megindulása után” volt. Itt és a formálódó „babakezek-közösségben” többször beszéltem a proformokról, és a jelnyelv egyéb sajátosságairól is, ami már messze túlmutat a babajelbeszéd elsődleges célján.

Óvodában is tartottam foglalkozást. Nyitottak a jelekre, és rendkívül élvezik a jelelős-éneklős órát. A nagycsoportosokkal már beszélgetünk a siketekről is, akik nemcsak játékként, hanem a mindennapi életben használják a jeleket.

Gondoltál már arra, hogy az amerikai jelek helyett magyar jeleket taníts? Vagy jobban kötődsz az ASL-jelekhez, valamilyen belső vagy külső okból?

ZK: Nincs semmiféle kötődésem az ASL-hez, egyedül szakmai szempontból választottam. Már 2008-ban is felmerült bennem a váltás, akkor beszéltem magyar jelnyelvkutatóval és siket anyukákkal is, végül megfontolás után maradtam az ASL-nél.

Azt tapasztalom, ez a rendszer, így, ahogy van, bevált. Az egész programmal együtt hatékony a módszer. Épp ezért bizton állíthatom, hogy sokkal több családot tereltem a magyar siket jelnyelv megismerése felé, mintha a babajelbeszéd óráimon megváltoztatott, egyszerűsített magyar jeleket használnék. Ha már úgyis változtatunk valamit a jelnyelvi jeleken, akkor célszerűbb egy olyan jelkincset a kezükbe adni, amely később nagy segítséget nyújthat az idegen nyelv elsajátításában. Ez egy fontos kérdés, mert ha a szülő nemcsak a beszéd megindulása előtt használja a jeleket, hanem az első idegen nyelv elsajátításánál is, akkor még tovább fenntartható a jelek iránti érdeklődése, ennek következtében nem egy tanítványom elkezdett érdeklődni a siket jelnyelv iránt is. Paradox módon az ASL jelek használata viszi közelebb a tanítványaimat a magyar jelnyelvhez...

Visszatérve a családokhoz, babákhoz: mit mesélnek az anyukák, hogy fogadja a család a babajelbeszéd ötletét? Milyen a hozzáállás?

ZK: Bárkinek hasznos lehet a babajelbeszéd, olvastam hátrányos helyzetű gyermekek körében végzett külföldi kutatásról is, ahol nagyon pozitív eredményt mutattak ki. De elsősorban a kötődő nevelés iránt érzékeny szülők figyelnek fel a babajelbeszédre. Több, mint 5 éve, még nagyon sok tanítványom jött kétnyelvű családból, ma már sokkal tágabb kör érdeklődik a Beszélő Babakezek iránt. Előfordul, hogy az apuka nem érdeklődik, de amikor elkezd jelelni a gyermeke, akkor garantáltan bekapcsolódik a „játékba”. Így a legnagyobb szkeptikusokból lesznek a leglelkesebb hívek. Nem egy olyan történetet hallottam, hogy a még nem beszélő gyermek este, jelek segítségével, elmesélte apjának, hogy mi történt velük aznap, mi volt a legizgalmasabb élménye.

Tehát úgy tapasztalod, hogy a módszer elsajátítása elősegíti a hatékonyabb kommunikációt a babával/kisgyerekkel. Mit gondolsz, a siket jelnyelv irányába is nyitottabbá válnak a babák, szülők?

ZK: Erről nekem nagyon pozitív tapasztalataim vannak. Igaz, hallottam arról, hogy a szülők nem jelelnek a játszótéren a gyermekükhöz, nehogy azt higgyék mások, hogy valami probléma van vele. De szerencsére ma már ez ritka eset.

Többször hallom azt, milyen pozitívan állnak a kicsik ahhoz, ha észreveszik, hogy siketek jelelnek a környezetükben. Az is gyakori, hogy az egész család elkezdi lelkesen használni a jeleket, akár nagyobb ovis testvérek, sőt, a tinik is kitűnő dolognak tartják, akár titkos beszédre használják. Azon kívül, hogy a babajelbeszéd halló családoknak szól, és a szülő-gyermek kapcsolat erősítése a lényeg, úgy vélem, a tanfolyamaimmal sokat tettem a siket közösség felé irányuló nyitottságért, és a természetes elfogadásáért.

Ehhez szívből gratulálok! Köszönöm az interjút. Aki érdeklődne a Beszélő Babakezek tanfolyam iránt, hol talál meg?

ZK: Legegyszerűbb a Beszélő Babakezek weboldalán vagy a Facebook-oldalán tájékozódni. Érdekességként ajánlom a babakezek Youtube csatornáján található kisbabás jelelős videókat.

Elmo jelel

Ugye ismeritek a Szezám utcát? Nagy Madarat, Sütiszörnyet, Kukalakó Oszkárt, Elmót és Miss Röfit? Nem sok ember van, akinek be kellene mutatni őket és az amerikai sorozatot, mindenki gyerekkori élményei között felbukkantak legalább egyszer. 
És arra emlékeztek, hogy a sorozatban ők is megismerkednek siketekkel, és a jelnyelvvel? 

Ha más nem, ez a Szezám utca könyv biztos megvolt valakinek a családban.
Forrás: antikvarium.hu

Valószínűleg a Szezám utca is hathatós részt vállaltak abban, hogy az amerikai köztudatba korán bekerült a jelnyelv és használata. Már a sorozat kezdeteitől tanítottak, tanítanak jeleket, és rendszeresen hívtak meg jelnyelvhasználó vendégeket. Ez mára már ott tart, hogy több fős, állandó, siket és jelnyelvi tolmács-gárda szerepel rendszeres jelnyelvi blokkokban. 

A Szezám utca jelelő szereplői

A jelelés már az egészen korai epizódokban megjelent. Nem rácsodálkozóan, hanem egy valós, élő nyelvet, és egyben a hallássérülést is bemutatva. Vagyis a tévénéző amerikai gyerekek már egészen kicsi korukban megismerkedtek vele. A sorozat honlapján számtalan olyan epizód van fenn, ahol jeleket tanítanak, jelnyelvhasználókat mutatnak be, vagy jelnyelvi kísérettel énekelnek. 

Személyes kedvencem Marlee Matlin és Billy Joel szerenádja a mindig morgó Kukalakó Oszkárnak... nézzétek meg ti is!