Betűzés a jelnyelvben - mit tegyél, és mit ne?

Korábban volt már szó a jelnyelvi ábécékről. A magyar jelnyelvben kétféle ábécé használatos, a fonomimikai, és a daktil. Egyéntől függ, ki melyiket használja, tolmácsként viszont érdemes mindkettőt jól ismerni.

A jelnyelvi betűzés, bár a betűk jeleinek száma véges, nem könnyű. Ha a jeleket jól is ismerjük, a jelértést sokat kell gyakorolni, és a kivitelezés során is felmerülnek nehézségek. 

Ezekről találtam egy vicces, egyben hasznos videót. A példák - a humor és a szemléltetés kedvéért - eltúlzottak, de azért egy kicsit mindannyian magunkra ismerhetünk bennük :) Nézzük, melyek a leggyakoribb betűzési hibák.

Forrás alapján - Source 

"Hogyan NE betűzzünk?"

A "Visszafelé jelelő" jelenként maga felé húzza a kezét, így nehezebb megérteni - elvonja a figyelmet.

------------------------------------------------------------------------

A "Pattogtató" minden jel kivitelezése után leereszti a kezét, és a következő jel kezdéséhez újra felemeli, ezért a kézfej úgy mozog fel-le, mint egy pattogó kosárlabda. Jó kis vállgyakorlat, de a sok mozgás közt könnyen elvész a valódi tartalom.

---------------------------------------------------------------------

A "Faroltató" megpróbálja a térben  a jeleket egymás mellé helyezni - az írott betűkhöz hasonlóan megjelenítve -, így a keze driftelő autóra emlékeztet. Mivel a kar nincs gumiból, előbb-utóbb elfogy a tér, és húzhatjuk vissza - vagy mehetünk utána.

--------------------------------------------------------------------------

A "Szemlélő" még kicsit bizonytalan a kezei kontrollálásában, ezért a biztonság kedvéért minden jelet szemből ellenőriz, hogy jól állnak-e az ujjai. 

Nagyon becsülendő a maximális érthetőségre való törekvés, de azért jobb, ha bízunk magunkban és az ujjainkban! A tükör előtt gyakorlás egészen biztosan segít ebben.

--------------------------------------------------------------------------

Az "Arc-eltakaró", nevéhez hűen, jelkivitelezés közben takarja az arcát, ami lehetetlenné teszi a szájról olvasást, bizonytalanság-érzetet kelt. Próbáljuk az arcot inkább szabadon hagyni!

----------------------------------------------------------------------------

 

A "Padlóhoz beszélő" tenyere nem a beszélgetőpartner felé, hanem előre dől, vagy teljesen lefelé néz (a videóban az utóbbi). Ha nem akarjuk, hogy a partnerünk nyaka kicsavarodjon, inkább jeleljünk függőleges, elõre néző tenyérrel.

---------------------------------------------------------------------------

A 'Villámjelelő" ujjai pörögnek, mint a villanyóra karácsonykor. Magabiztos jelelőről van szó, de ember legyen a talpán, aki követni tudja a tempót. A kezdők és a teljes érthetőség kedvéért érdemes lehet kicsit lassítani.

-------------------------------------------------------------------------

A "Bokszoló" annyiban hasonlít a "Pattogtató"-hoz és a "Tolató"-hoz, hogy szintén a vállizmaira edz jelelés közben: a jeleket előrefelé mozgatva kivitelezi. A lelkesedés fontos, de vigyázzunk egymás szeme világára.

----------------------------------------------------------------------------

A "Falnak beszélő" a "Padlóhoz beszélő" közeli rokona, de nem a föld felé, hanem oldalra forduló tenyérrel jelel. Maradjunk inkább a szemkontaktusnál, és jeleljünk a partnerünk felé.

--------------------------------------------------------------------------

A "Kézváltó" - talán az ellenség megtévesztésére - jelelés közben időnként a másik, addig passzív kezével kezd jelelni. Ínhüvely-gyulladással küszködők esetén érthető a tehermentesítés, egyébként azonban próbáljuk a szót azon a kézen befejezni, ahol elkezdtük.

Összefoglalva: hogyan betűzzünk HELYESEN?

1. Nem bokszolunk, nem pattogunk, nem faroltatunk: a jelelési téren belül maradunk;
2. A jeleket magabiztosan, de nem túl gyorsan kivitelezzük;
3. Nem minden betűt artikulálunk;
4. A karunkat nagyjából egy helyben tartjuk;
5. A kezet az archoz közel, de nem pont előtte tartjuk;
6. A tenyeret a helyes irányba, a partnerünk felé fordítjuk;
7. Csak jó indokkal váltunk aktív kezet a mondanivalónk közepén.

Forrás alapján - Based on Source 

.

A hallás privilégiuma

Hallóként alapjáraton nem feltétlenül gondolunk bele, hogy mennyire kivételes helyzetben vagyunk. 

A hallás ebben a mai zajos világban igazi privilégium: ha birtoklod, előnyökhöz juttat azokhoz képest, akik nem, vagy kevesebbet hallanak.  A hallás hiánya kommunikációs gát, ezzel hoz hátrányos helyzetbe. Ahogy Helen Keller, híres amerikai siketvak írónő is megírta: 

„A vakság elválaszt a dolgoktól, a siketség elválaszt az emberektől.”

Ehhez kapcsolódik az a felvétel, amit ma hoztam. A fickó amerikai CODA, anyanyelvi szinten jelelő halló. 
Miért tartom fontosnak a filmet? 

Mert:
1. Érthető példával bemutatja, hogy mit jelent a gyakorlatban a privilégium, a kivételezett helyzet. 
2. Felveti a gondolatot: vajon előnyös helyzetben lévőként tehetek-e valamit azért, hogy a hátrányosabb helyzetűeknek jobb legyen? 
3. Feldobja a kérdést:

Hogyan használhatjuk a hallás privilégiumát a jelnyelvhasználó közösség javára?

A filmen angol felirat bekapcsolható. A magyar fordítás ITT! 

A véleményeket, ötleteket, személyes tapasztalatokat szívesen látom írott-, vagy videókommentben!

A hallás privilégiuma - a videó magyar fordítása

A videó fordítása



Helló ASL-közösség!

Épp egy reptéri váróban ülök, Kansas felé menet, ahol majd siket fiatalokkal lógok egy kicsit, és workshopot tartok jelnyelvvel foglalkozó szakembereknek. 

Mai gondolataimat Captain Valor-ral kezdeném: YouTuber, aki jelelt dalokat töltöget fel. Nemrég megpróbált gyűjtést indítani azért, hogy még több videót készíthessen. A siket közösség felháborodással reagált, és követelték, hogy hagyja abba. 

A válasza itt látható. /.../ A következőt gondolom a posztjáról: bravó! Miután megtette a kötelező köröket (kutatást végzett a témában), ez az ember elnézést kért a siket közösségtől. 

De nem csak ennyi: ezután közérthető magyarázatot tett közzé a "privilégium" fogalmáról. Arról, hogy mit jelent, és hogyan kapcsolódik az ő munkájához, a fordításaihoz. Tehát, nem csak tiszteletet tanúsított a siket közösség iránt, hanem szavai tanulsággal szolgálnak a jelnyelvi és egyéb közösségek számára is. 

Privilégium az, amikor a társadalom bizonyos embereket kivételes helyzetbe helyez, szabad mozgást hagy nekik, másoknak viszont nem engedi meg ugyanezt. 

Íme az igazság ideje: én egy 30-as évei végén járó, fehér, heteroszexuális férfi vagyok, aki halló... mondhatnám, hogy a privilégiumok díszpéldánya! A társadalom kivételesen kiemelt státuszt adott nekem. Ez van, és gyakran elgondolkodom: hogyan használom ezt a kivételes helyzetemet? 

Nemrég akadtam rá egy színesbőrű hölgy videójára. Elmeséli egy bevásárlás közben megesett élményét. A privilégiumról is szó esik. 

A történet tolmácsolva:

A sógornőm félvér, de kinézetre fehér: kék szemű, és fehérebb bőrű, mint a legtöbb fehér. Nagyon fehér. Ő és én együtt nőttünk fel. Együtt neveltük fel a gyerekeinket, akik így közeli unokatestvérek lettek,  és mi, tudod, mi ilyen csodálatos, nagyon-nagyon sokszínű család vagyunk.

Szóval egy nap elmentünk a "Safeway-be" (üzlet), és Kathleen sógornőm előttem állt a sorban, írta a csekket a vásárláshoz. Mellettem ott állt az akkor 10 éves lányom, pontosan mögötte, és készült, hogy segítsen nekem bepakolni.  

Szóval Kathleen került sorra a pénztárnál, egy vörösesszőke, szeplős, kedves és barátságos fiatal nőnél. Beszédbe elegyedett Kathleen-nel: 

- Jó napot, hogy van? Szép napunk van ma." 

Cseverésztek, Kathy megírta a csekket, és kicsit odébb lépett a csomagokkal, hogy megvárjon. Mint mondtam, Kathleen fehérbőrűnek látszik... És akkor jöttem én. Semmi csevely, még csak fel sem nézett rám, pár szó és már a csekkemet írtam. A lányom tíz éves, persze azonnal észrevette, hogy máshogy szólt hozzám. Szóval írtam a csekket, és akkor azt mondta: 

- "Kérek két darab igazolványt." 

A kislányom rám nézett, és nagyon-nagyon szégyellte magát, a szeméből majdnem kibuggyantak a könnyek. 

- "Anya, ugye... ugye nem hagyod ezt? Miért csinálja ezt velünk?" 

Szóval megpróbáltam kitalálni, mit is csináljak. Mögöttem két idősebb fehér nő állt, azt gondoltam magamban: 

- "Oké, ha visszaszólok, akkor a végén még én leszek a balhés fekete nő." Ugye? "És akkor ők majd azt mondják, hogy én csinálom itt a cirkuszt." 

Úgyhogy odaadtam a két darab igazolványt. Néha neked kell megválasztanod a csatáidat, nem? De ettől csak rosszabb lett. 

A nő elővette a "Hamis csekk" könyvet. Ebben írják össze, kik próbáltak rossz csekkel fizetni. Elkezdett keresgélni ebben a füzetben, hogy benne van-e az igazolványszámom.  

Ekkor felgyorsultak az események. Én ott álltam, próbáltam kitalálni, mit csináljak, és ez az egész borzasztóan megalázó volt. Ekkor a lányom már teljesen ki volt borulva érzelmileg (tíz éves...). Az unokahúgom visszalépett mellém, és megkérdezte a nőt:  

- "Elnézést, miért csinálja ezt?"  

A pénztáros visszakérdezett: 

- "Mire gondol?"  

[Kathleen] - "Miért van szükség erre? Miért csinálja?" 

[pénztáros] - "Hát... ööö... ez a szabály." 

[Kathleen] - "Nem, mert velem nem csinálta." 

[pénztáros] - "Jó, de tudom, hogy maga szokott ide járni." 

[Kathleen] - "Nem. Ő jár ide évek óta. Én még csak három hónapja lakom itt." 

Ennél a pontnál megszólalt a két idősebb hölgy: 

- "Nahát! El sem hiszem, mit csinált ez a pénztáros ezzel a nővel, ez teljesen elfogadhatatlan!" 

És ekkor odajött a tulajdonos is! 

- "Valami gond van?"   

Az unokatestvérem válaszolt: 

- "Igen, gond van. Ez és ez történt...."

Tehát Kathleen úgy használta fel a "fehér-privilégiumát" - még akkor is, ha közben félvér-, hogy felismerte, mennyivel nagyobb súlya van annak, ha Ő szól, Ő mondja el, Ő mutat rá az igazságtalanságra, és az eset kapcsán Ő lehet befolyással mindenkire a helységben.  

Nem is tudom, hogyan alakult volna, ha fekete nőként én mondtam volna azt, hogy "Ez igazságtalan. Miért csinálja ezt velem?"  Vajon ugyanez lett volna a végeredmény? 

Kathleen tudta, hogy ő más helyzetben van, mint én. A fehér-privilégiumát arra használta, hogy tanítson vele, és helyrehozzon egy kellemetlen szituációt. Ezt Te is megteheted , minden egyes nap.  

Csodálatos! 
Ennek a nőnek a története elgondolkodtat. Hogyan használom én, és a siket közösség többi halló tagja, a hallás privilégiumát? Kiemelt helyzetünkkel nem elnyomjuk-e a siket közösséget? 

Még ha nem is ez a szándékunk, a végén nem a szándék számít, hanem az eredmény. Ez a  mi hatáskörünk. 
Vagy úgy használjuk-e a privilégiumunkat, hogy esélyt teremtsünk a siket közösség tagjainak, hogy pozitív legyen a végeredmény?


De nem csak a siket közösségről van itt szó. A többi, alárendelt közösség tagjai is segítségért kiáltanak azokhoz, akiknek megvannak az előjogaik; tulajdonképpen azt mondják: "Ez közös ügyünk, hol van a támogatásod?!" 

A jelnyelvhasználó közösség halló tagjaiként a mi felelősségünk, hogy a siket közösség javára fordítsuk a privilégiumunkat. 

A kérdésem pedig:
Milyen módokon használhatjuk a siket közösség javára a privilégiumunkat? 

A válaszokat, ötleteket, véleményeket, esetleg személyes tapasztalatokat írjátok meg kommentben! 

10 tanács, ha jelnyelvi tolmáccsal dolgozol

"Ha nem, vagy csak ritkán dolgozol jelnyelvi tolmácsokkal, talán nem is tudod, hogy léteznek bizonyos szabályok és elvárások. Amikor tolmács van mellettünk, és ki szeretnénk hozni a helyzetből a maximumot, érdemes utánajárni, hogy pontosan mi is a feladata. 

Hogyan könnyítheted meg a munkáját? Íme, néhány alapszabály, hogy a beszélgetés ne váljon átláthatatlanná, a kapcsolatfelvétel ne legyen kényelmetlen - vagy esetleg sértő - a siket személy számára. 

1.) 
TEDD: Nézz utána, hogyan lehet siket személyekkel kommunikálni, tolmáccsal vagy tolmács nélkül. 
NE menj felkészületlenül a találkozóra; tudd, hogy mi az a siketség, és a milyen a siketek kommunikációja!

2.)
TEDD: Tájékoztasd a tolmácsot olyan alaposan, és annyira előre, amennyire csak lehet. Ez segíti őt a felkészülésben, és alkalma nyílik figyelmeztetni téged a lehetséges etikai problémákra. 
NE hallgass el fontos részleteket a megbízásról!

3.)
TEDD: Használd a tolmácsot úgy, hogy a siket egyéneket is belevond a kommunikációba. Emlékezz: a tolmács azért van ott, hogy megkönnyítse a siket-halló párbeszéd folyamatát. 
NE beszélj úgy a tolmácshoz, mintha a siket személy ott sem lenne!

4.)

TEDD: Beszélj egyenesen a siket személyhez, egyes számú mondatokban. Végül is vele folytatsz párbeszédet. 
NE beszélj a siket személyről harmadik személyként! A tolmács pontosan azt fordítja, amit mondasz. Tehát azt is, hogy "mondd meg neki...". Ennek használata csak összezavarja az üzenetet.

5.)

TEDD: A siket személyt kérd meg, hogy magyarázza el, hogyan is működik a tolmácsolás (és a jelnyelv). 
NE a tolmácsot kérdezd a munkájáról!

6.)

TEDD: Fordulj a siket beszélgetőpartnerhez, és illik felvenni vele a szemkontaktust. 
NE bámult a tolmácsot, miközben a siket személlyel kommunikál!

7.)

TEDD: Ha kíváncsi vagy, a siket személyt kérdezt, hogyan kell jelelni ezt meg azt. 
NE mondj obszcén dolgokat, csak azért, hogy teszteld, hogyan jeleli majd a tolmács! 

8.)

TEDD: Bizonyosodj meg róla, hogy egyértelmű az üzeneted: így a tolmács továbbítani tudja. 
NE beszélj úgy a siket személyhez, mintha tudatlan lenne!

9.)

TEDD: Légy barátságos a tolmácshoz, és használd arra a szakmai szolgáltatását, hogy beszélhess a siket személlyel. 
NE próbálj a tolmáccsal haverkodni!

10.)

TEDD: Tervezz úgy, hogy a tolmács közel ülhessen vagy állhasson ahhoz, aki a legtöbbet fog beszélni. 
NE akard a tolmácsot a siket ügyfele mellé ültetni, vagy mások háta mögé küldeni! A siket személy számára szükséges, hogy valóban mindent lásson, amit a tolmács csinál."

FOLYT. KÖV.

Eredeti cikk (Lydia L.Callis írása): ITT. Alapvetően az amerikai jelnyelvre irányul, de a magyar jelnyelvvel kapcsolatban is helytálló.