"Cued speech" a világban

Korábban volt már szó erről a kommunikációs formáról, ami nem jelnyelv, hiszen a hangzó nyelv nyelvtanát és szórendjét követi, de nem az írott, hanem a kiejtett formát veszi alapul. (Ez azoknál a nyelveknél fontos különbség, ahol gyakran tér el a szavak írásképe és kiejtése.) Kézjeleket alkalmaz, amelyek a jelkivitelezés helyével karöltve szótagokat adnak, a szótagok egymás után helyezve alkotják a hangzó nyelv szavait. 

Úgy tűnik, a jelnyelvekhez hasonlóan ez a kommunikációs mód sem nemzetközi. Az összehasonlítás kedvéért íme néhány "szótagoló-abc" változat a világ egy-egy sarkából. A piros pontok jelzik, hogy melyik artikulációs hely milyen hangzót jelez, ezt a helyet pedig az adott, mássalhangzót jelző kézformával kell kombinálni. 

Alább pedig, íme, néhány táblázat a jelrendszerekről.

Amerikai angol:

Brit angol:

Spanyol:

Farsi (perzsa):

Finn:

Képek forrása, további táblázatok: ITT

A "cued speech" - 2. rész

Beszélgetés egy "cued speech"-használóval

(Az interjú eredeti verzióját és forrását a címre kattintva találod. Az interjú alanya Tiffany Matthews, amerikai siket, siket szülőkkel, kohleáris implantátummal, jó beszédértéssel. A kérdező pedig Aaron, aki kiskora óta szintén ezt a kommunikációs formát használja, és blogjában is ezt a témát dolgozza fel.)

A: Mi okozta a hallásvesztésedet, és milyen kommunikációs formát alkalmazva nőttél fel? 

TM: Siketként születtem, siket szülők gyermekeként, a genetikai jellegű Waardenburg szindrómával (apám, és apám családja is nagyrészt siket, különféle fokozatú hallássérüléssel, amit ez a szindróma okoz). Anyámmal nőttem fel, aki jelesített angolt használt velem. A családom megtanult jelelni is, de leginkább családi jelekkel, én inkább szájról olvastam, és hallókészüléket használtam kiskorom óta. Az iskolában egy totális kommunikációt alkalmazó program keretein belül tanultam, és ugyanitt végeztem.

A: Mikor találkoztál először a "cued speech"-csel? 

TM: Csak minimális szinten találkoztam vele az iskolai barátaim között, tehát volt róla fogalmam, mi is az, de nem igazán foglalkoztam vele. Egészen 2005-ig, amikor gimnáziumba mentem.  Igaz, hogy jelnyelvvel nőttem fel, de sokkal inkább a halláskészségemre támaszkodtam, mint a  jelelésre. Abban az évben kaptam meg az első kohleáris implantátumomat*, és rájöttem, hogy sokkal több mindent értek vele, ezért inkább arra fókuszáltam. De osztálytermi szituációkban nagyon bosszantott, hogy tulajdonképpen egyszerre két nyelvre is koncentrálnom kell: az angolra, és az amerikai jelnyelvre/ jelesített angolra. Végül arra jutottam, hogy ez így nem megy, túlságosan kimerítő számomra egyszerre odafigyelni a beszélő tanárra, és a más nyelvet használó jelnyelvi tolmácsra. Gyakorlatilag semmi értelme nem volt. Főleg a gimnáziumban, ahol olyan szavakat, nyelvezetet használnak, amire néha nincs jel, ezért a tolmács egyszerűsít. Emiatt én még zaklatottabb lettem, mert szerettem volna pontosan ugyanazt a tanulásélményt, amit az osztálytársaim; ők megkapták, én pedig nem.

Gondolkoztam, mit is tegyek. Aztán egy barátom, aki "cued speech"-et használva nőtt fel, azt javasolta, tanuljam meg én is, talán segítene. Felmentem a www.cuedspeech.com honlapra, és rájöttem, hogy ez számomra a tökéletes megoldás. Kinyomtattam magamnak a jeltáblázatot, és elkezdtem megtanulni, tanítani magam, hogyan kell használni, és így tovább.

A: Mikor kezdted el tanulni?

TM: A gimnázium első éve után, vagyis 2006 nyarán tanultam meg a jelrendszert.

A: Mikor kértél először ilyen tolmácsot? Milyen volt az első tapasztalat? 

TM: Amikor rövid kihagyás után visszatértem az iskolába. Ezalatt nem igazán használtam a jelesítő beszédet, mert nem volt kivel gyakorolni, de tudtam ezt, és még az iskolakezdés előtt újra átnéztem. Az első dolgom az volt, hogy jelnyelvi tolmács helyett jelesítő tolmácsot kérjek. Eléggé meglepődtek, mert korábban mindig jelnyelvi tolmácsom volt... Élénken emlékszem az első órára. Tulajdonképpen iskolai életem legjobb napja volt. Nagyon ideges voltam... kételkedtem magamban, óra előtt kérdezgettem magamtól, "Érteni fogom őket? Megértenek majd engem? Jobb lesz később, mint eddig volt?" Ezek a kérdések forogtak a fejemben, egészen addig, amíg végül találkoztam a jelesítő tolmáccsal, és elkezdődött az óra. Csodás volt! Végre mindent értettem, ami az osztályteremben történt.

/.../

A: Milyen tanácsot adnál azoknak a hallássérülteknek, akiket érdekel a jelesítő beszéd, vagy a lehetőség, hogy "cued speech" tolmácsot vegyenek igénybe?

TM: A tanácsom: GYERÜNK! Sokféle szempontból érdemes, sosem gondoltam/álmodtam volna. Hálás vagyok a jelesítő beszédnek. Ez persze rólam szól, és ez attól is függ, kiről van szó, milyenek az illető tapasztalatai. De alapvetően azt mondanám, hogy aki gondolkozik azon, hogy megtanulja a rendszert, vagy jelesítő tolmácsot használjon, az legyen határozott és eltökélt a változtatásra, mert a változás nagy lesz, de a jutalomért megéri.  

/.../

A "cued speech" - 1. rész

Tudjuk, hogy a jelelésnek létezik több olyan formája is, amikor a jelelő nem a jelnyelv szabályait alkalmazza, mert a fő cél nem mindig a nyelvtanilag tökéletes jelnyelvhasználat, hanem legtöbbször az, hogy az információ tartalma minél pontosabban eljusson az "adótól a vevőig". Az igények pedig személyiségtől, nyelvtudástól, helyzettől függnek. Előfordul, hogy a tiszta jelnyelv használata nem praktikus. Ezzel akár jelelő siket is szembesülhet, amikor kezdő jelnyelvtanulóval próbál kapcsolatot teremteni. Ilyenkor jön az áthidaló megoldás, valamiféle "keveréknyelv" használata, ahol a jelnyelv és a magyar nyelv vonásai, szabályai váltják egymást. A keveredés fokozatainak van külön-külön elnevezése is, de ebbe nem mennék most bele, esetleg valamikor később. Annyi most elég, hogy a jelnyelv mellett a hallássérült emberek, eltérő igényeik és helyzetek nyomán, egyéb vizuális kommunikációs rendszereket is használnak.


Hogy pontosan mi is a "cued speech"? 

Tulajdonképpen a szavak fonetikus, kiejtés szerinti jelesítése, Amerikában és Nagy-Britanniában (illetve valószínűleg azokban az országokban, ahol a leírt és a hangzó nyelvben nagyobbak a különbségek). Egy mesterségesen kialakított jelrendszer, a szájról olvasás kiegészítő eszköze. A beszéd közbeni szájmozgást kombinálja különböző kézjelekkel ("cues" - sorbanállók), ezzel pedig a beszélt nyelv minden kiejtett hangját (fonémáját) képes vizuálisan kifejezni. 
Az angol nyelv jelesítése során nyolc kézforma adja a mássalhangzókat, és négy, száj környéki elhelyezés különbözteti meg a magánhangzókat. A kézforma és a kéz elhelyezkedése együtt szótagot alkot, ezek a szótagok egymás után "sorba állítva" (cue) visszaadják a hangzó szó kiejtését. "A cued speech" tehát egyszerre fonetikus és szótagoló jelrendszer.



Miért érdemes külön megemlíteni?

Mert jeleket használ, az igaz, de ezen felül nem sok köze van a jelnyelvhez. Kifejezetten a hangzó nyelv szabályait, sorrendjét követi.
A jeleket arra alakították ki, hogy a beszédet tanuló siket gyerekeknek (vagy felnőtteknek) segítsenek megérteni, elsajátítani a hangképzés helyét, módját. Ebben emlékeztet a magyar fonomimikai ábécére. Mégsem nevezhetjük egyszerűen betűző jelelésnek, mert ugyanazt a leírt betűt más-más módon jelelheti, attól függően, hogy a hangzó kiejtésben hogy valósul meg. Magyarban ezt kicsit nehéz szemléltetni, mert amit leírunk, azt legtöbbször úgy is ejtjük. (Persze nem mindig, aki a kivételekre kíváncsi, ITT utánaolvashat). De egy egyszerű angol példával máris érthetőbb lesz.

A leírt s-betű kiejtése az angol ábécében a magyar sz-hez hasonló, mégsem mindig hangzik így. A ""sell" (eladni) igében valóban sz-ként ejtjük, a "sugar" (cukor) szóban viszont a kiejtés a magyar s-nek felel meg. Arról nem is szólva, hogy a "music" (zene) szóban az s pont úgy hangzik, mint a magyar z hang. Egy leírt betűhoz tehát többféle kiejtés is tartozhat. A "cued speech" ezeket a kiejtésbeli különbségeket fejezi ki.
Az angol ábécében csak egy "s" található, mégis, itt a különféle kiejtéseket különféle módon jelelik.


Akit bővebben érdekel a téma, angolul itt utána lehet olvasni: http://cuedspeech.com/

Aki inkább videón nézné meg, mi is pontosan a különbség egy szöveg jelnyelvi változata, és a "cued speech" változata között, alább letöltheti a videókat.

Jelnyelvi verzó (ASL - amerikai jelnyelv)
Fonetikusan jelesített verzió (amerikai "cued speech")

Hamarosan pedig érkezem egy idevágó interjú-fordítással. Addig is kellemes böngészést a témában az érdeklődőknek!