A "cued speech" - 1. rész

Tudjuk, hogy a jelelésnek létezik több olyan formája is, amikor a jelelő nem a jelnyelv szabályait alkalmazza, mert a fő cél nem mindig a nyelvtanilag tökéletes jelnyelvhasználat, hanem legtöbbször az, hogy az információ tartalma minél pontosabban eljusson az "adótól a vevőig". Az igények pedig személyiségtől, nyelvtudástól, helyzettől függnek. Előfordul, hogy a tiszta jelnyelv használata nem praktikus. Ezzel akár jelelő siket is szembesülhet, amikor kezdő jelnyelvtanulóval próbál kapcsolatot teremteni. Ilyenkor jön az áthidaló megoldás, valamiféle "keveréknyelv" használata, ahol a jelnyelv és a magyar nyelv vonásai, szabályai váltják egymást. A keveredés fokozatainak van külön-külön elnevezése is, de ebbe nem mennék most bele, esetleg valamikor később. Annyi most elég, hogy a jelnyelv mellett a hallássérült emberek, eltérő igényeik és helyzetek nyomán, egyéb vizuális kommunikációs rendszereket is használnak.


Hogy pontosan mi is a "cued speech"? 

Tulajdonképpen a szavak fonetikus, kiejtés szerinti jelesítése, Amerikában és Nagy-Britanniában (illetve valószínűleg azokban az országokban, ahol a leírt és a hangzó nyelvben nagyobbak a különbségek). Egy mesterségesen kialakított jelrendszer, a szájról olvasás kiegészítő eszköze. A beszéd közbeni szájmozgást kombinálja különböző kézjelekkel ("cues" - sorbanállók), ezzel pedig a beszélt nyelv minden kiejtett hangját (fonémáját) képes vizuálisan kifejezni. 
Az angol nyelv jelesítése során nyolc kézforma adja a mássalhangzókat, és négy, száj környéki elhelyezés különbözteti meg a magánhangzókat. A kézforma és a kéz elhelyezkedése együtt szótagot alkot, ezek a szótagok egymás után "sorba állítva" (cue) visszaadják a hangzó szó kiejtését. "A cued speech" tehát egyszerre fonetikus és szótagoló jelrendszer.



Miért érdemes külön megemlíteni?

Mert jeleket használ, az igaz, de ezen felül nem sok köze van a jelnyelvhez. Kifejezetten a hangzó nyelv szabályait, sorrendjét követi.
A jeleket arra alakították ki, hogy a beszédet tanuló siket gyerekeknek (vagy felnőtteknek) segítsenek megérteni, elsajátítani a hangképzés helyét, módját. Ebben emlékeztet a magyar fonomimikai ábécére. Mégsem nevezhetjük egyszerűen betűző jelelésnek, mert ugyanazt a leírt betűt más-más módon jelelheti, attól függően, hogy a hangzó kiejtésben hogy valósul meg. Magyarban ezt kicsit nehéz szemléltetni, mert amit leírunk, azt legtöbbször úgy is ejtjük. (Persze nem mindig, aki a kivételekre kíváncsi, ITT utánaolvashat). De egy egyszerű angol példával máris érthetőbb lesz.

A leírt s-betű kiejtése az angol ábécében a magyar sz-hez hasonló, mégsem mindig hangzik így. A ""sell" (eladni) igében valóban sz-ként ejtjük, a "sugar" (cukor) szóban viszont a kiejtés a magyar s-nek felel meg. Arról nem is szólva, hogy a "music" (zene) szóban az s pont úgy hangzik, mint a magyar z hang. Egy leírt betűhoz tehát többféle kiejtés is tartozhat. A "cued speech" ezeket a kiejtésbeli különbségeket fejezi ki.
Az angol ábécében csak egy "s" található, mégis, itt a különféle kiejtéseket különféle módon jelelik.


Akit bővebben érdekel a téma, angolul itt utána lehet olvasni: http://cuedspeech.com/

Aki inkább videón nézné meg, mi is pontosan a különbség egy szöveg jelnyelvi változata, és a "cued speech" változata között, alább letöltheti a videókat.

Jelnyelvi verzó (ASL - amerikai jelnyelv)
Fonetikusan jelesített verzió (amerikai "cued speech")

Hamarosan pedig érkezem egy idevágó interjú-fordítással. Addig is kellemes böngészést a témában az érdeklődőknek!