Mi zajlik a jelnyelvi tolmács fejében?

Mi mindenre gondol a munkáját végző, vagy a pihenőidejét töltő tolmács? Ezt pontosan nem tudhatjuk. Arról azonban egészen konkrét elméletek vannak, hogyan zajlik a (jelnyelvi) tolmácsolás folyamata.

A hangról jelre tolmácsolás kihívásairól, technikáiról végzett kutatásokat Sophie Pointurier-Pournin (Ph.D) a párizsi Sorbonne Nouvelle Egyetemen - a 2014-es efsli konferenciára elkészült a tanulmány kivonata is. Ez a poszt tulajdonképpen a kivonat kivonata: nem célja a teljes részletesség, de segít, hogy nagy vonalakban megértsük, miért nem is olyan egyszerű a nyelvek közötti közvetítés.

Tehát, hogy is van ez?
Ahogy eddig is sejtettük, összetett tevékenységről van szó. A tolmács elméje munka közben hasonlóan működik, mint egy gyár: 

hallott információ = alapanyag 

tolmácsolás folyamata = gép + munkaerő
jelelés = kész termék

Ahogy egy gyárban, úgy tolmácsolás közben is többféle folyamat zajlik egyszerre. Ezek a folyamatok nem egyformák: van, ami automatikus - mint a futószalag - , de több feladat külön figyelmet igényel.


Mi lehet automatikus?

Ide tartoznak a természetes, ösztönös, vagy rutinszerű megoldások. Ezeket az agy odafigyelés nélkül is feldolgozza, gyorsan. 

Jelnyelvi tolmácsoláskor: önkéntelen mimika, a jól megszokott, vagy könnyen lefordítható kifejezések. 

Mi nem automatikus?

 Az ilyen feladatok elvégzéséhez koncentráció, figyelem szükséges, és a helyzethez passzoló döntéseket kell hozni. Erőfeszítést igényelnek, ezért lassabban történnek.

Tolmácsoláskor: a szöveg és az összefüggések felvázolása, a párbeszédi helyzetek felismerése, megfelelő kifejezések kiválasztása, stb.

A kutatás szerint a tolmácsolás nagyobb arányban tartalmaz koncentrációt igénylő részfeladatokat, mint automatikusakat. A tolmácsolási tapasztalat javíthat az arányon, pl. sok gyakorlattal több kifejezés átadása válik gyorsabbá. Azonban viszonylag kevés koncentrációs elem automatizálható teljesen. A folyamatosan változó körülmények, helyzetek, ügyfelek, nyelvhasználat miatt kevés a megszokásból megoldható elem. 

A kutatásban említett elmélet alapja az a megfigyelés, hogy mindenki egy bizonyos mennyiségű figyelemmel rendelkezik, és egy bizonyos mértékű erőfeszítést képes végezni. Vagyis, minden tolmácsnak van egy “erőfeszítés maximuma”. Erre nincs pontos mértékegység, de annyi biztos, hogy mindenki legfeljebb annyival dolgozik, amennyije van. Az erőfeszítés-mennyiséggel egyénileg kell gazdálkodni. 

Milyen erőfeszítésekből áll össze a tolmácsolási folyamat?

1. A hangzó nyelvi  információ elemzése, megértése (bejön az alapanyag, a munkások beteszik a raktárba, a polcokra)
2. Az adatok megjegyzése, rövid távú memória (a raktárosok leltárba veszik az alapanyagot)
3. A tolmácsolás kivitelezése a célnyelven (beindul a futószalag, dolgozni kezdenek a munkások, elkészül a termék, és becsomagolva - megfogalmazva - kikerül a gyárból)
4. A figyelem, a folyamat koordinálása (irányítás nélkül könnyen káosz alakulna ki a gyárban)
5. Egyéb nehezítő körülmények - ezek mind külön figyelem energiát vonnak el a többitől: elvárások magunkkal szemben és mindkét ügyfél részéről, a fordítás legyen gyors, pontos, legyen helyes a nyelvhasználat, a nyelvtan, a tartalom. A szöveg túl szakmai, túl gyors. A beszélő nehezen érthető, nagy a háttérzaj, stb.)

Ez az öt elem a következő arányban oszlik meg tolmácsolás közben: 

(Ábra a kutatás adatai alapján)

Láthatjuk tehát: a szimultán tolmácsolás összetett, nagy odafigyelést, sok energiát igénylő feladat, és távolról sem csak a szavak egymás után helyezéséről szól. 

Ezúton is köszönet és gratuláció mindenkinek, aki ezen az ösvényen jár, és rendületlenül segíti a siket ügyfelek sikeres kommunikációját!

Forrás alapján:

"Sign Language Interpreting, challenges, tactics and efforts" - S. Pointurier-Pournin, Ph.D. (in: Proceedings of the 22nd efsli Conference)

efsli Conference proceedings, 2014