Akit egy kicsit is
érdekel a jelnyelv, és valamennyit foglalkozott már vele, felkaphatta a
fejét a különféle tanfolyamok hirdetései között a "babajelbeszéd"
kifejezésre. Több helyen is tartanak ilyen jellegű foglalkozásokat, már egészen
kicsi, pár hónapos babáknak is. Amit már elsőre is sejteni lehet róla, az, hogy
jeleket tanítanak. De miért "jelbeszéd", amikor tudjuk, hogy a helyes
kifejezés a "jelnyelv"? És egyáltalán, van-e köze a jelnyelvhez?
A Beszélő Babakezek képviselőjét, Zentai Katát faggattam, hogy is van ez.
Szia
Kata, először is, köszönöm az interjú lehetőségét!
Zentai Kata: Örülök az
érdeklődésednek, és szívesen beszélgetek erről a témáról.
Azoknak, akik nem
hallottak még róla, vagy nem olvastak utána, összefoglalnád, mit ígér a
babajelbeszéd tanfolyam a szülőknek?
ZK: A babajelbeszéd egy módszer,
amely a jeleket használja fel a hatékony kommunikáció eszközeként a babákkal,
már a beszéd megjelenése előtt is. Halló
szülők halló gyermekeinek fejlesztették ki a módszert, így a szülő nem csak
jelel, hanem mindig ki is ejt minden szót. Azon alapul, hogy a babák értelmi
fejlődése gyorsabb, mint a beszédük fejlődése. A kicsik tudják, mit akarnak,
csak még nem tudják nekünk elmondani, mert nem olyan fejlett a száj- és
nyelvmozgásuk, hogy beszédre legyenek képesek. Viszont a kézmozdulataikat már
sokkal korábban tudják kontrollálni, és ez az, ami a jeleléshez szükséges. A
jelek segítségével akár a 8 hónapos baba is hatékonyan kifejezheti
szükségleteit. Ha a kezükbe adjuk ezt az eszközt, a jeleket, fantasztikus
élményekben lehet részünk; babánk nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz, hiszen
könnyebben „elmondja”, mit szeretne. Megtudhatjuk, mire gondol a még beszélni
nem tudó gyermekünk, megtudhatjuk, hogyan fogja fel a világot, így értőbb
figyelemmel kísérhetjük szellemi fejlődését.
A másik alapvető fontosságú
dolog, hogy minden baba spontán módon is használ néhány „jelet”, ezekre a
természetes gesztusokra épít a babajelbeszéd. Ha a szülők további jeleket
használnak a játék közben, és a napi rutin során, a kicsik nagyon könnyen
elsajátítják , mivel a babák életkori sajátossága az utánzás.
A babajelbeszéd külföldön már
elterjedt, rengeteg tudományos kutatást végeztek, főképpen a jelelésnek a
beszédfejlődésre tett hatásáról. Ezek azt bizonyítják, hogy a jelhasználat
segíti a beszédfejlődést, a jelelő babák hamarabb kezdenek el beszélni, gazdagabb
szókinccsel. Ugyanakkor nem cél a beszédfejlődés gyorsítása, és nem a teljesítményorientáltság a lényeg. A
szülők a babáikkal szeretnének minél hatékonyabban kommunikálni már a beszéd
megindulása előtt is. A Beszélő Babakezek tanfolyamokon ezt az eszközt adjuk a
kezükbe, így a jelek segítségével képes lesz a baba kifejezni azt, amit tud,
elmondani a szükségleteit, megosztani velünk gondolatait. Így ez elsősorban a
szülő-gyermek kötődést erősítő módszer.
Miért babajelbeszéd, miért
nem "babajelnyelv"?
ZK: Tudatosan nem a „jelnyelv”
kifejezést használom, mert nem szeretném összekeverni a siket jelnyelvvel. A
jelnyelv egy teljesen önálló nyelv, a maga egyediségével, sajátos nyelvtani
szerkezeteivel.
A babajelbeszéd nem ilyen. Nem veszi át ezeket a nyelvtani
sajátosságokat, sőt, a halló szülők
beszélnek a gyermekükhöz, és csak a kulcsfontosságú fogalmakat jelelik.
Ilyen értelemben még „jelelő beszédnek” sem igazán mondható, mert nem jeleljük
az egész mondatot. Csak kevés gyermeknél fordul elő, hogy teljes mondatokat
alkot jelekből, de ekkor is a beszélt nyelv szerkezetét követi.
Korábban jelnyelvészetet
hallgattam az ELTE-n. Ott tanultam a gyermekjelnyelvről, mint a siket gyermekek
sajátos, egyszerűsített jelnyelvi jeleiről. Ha a még kisebb gyermekek
kommunikációjával kapcsolatban a babajelnyelvet használnánk, akkor összemosódna
a siket jelnyelv, illetve egy hallók
számára kifejlesztett, a jelnyelvet felhasználó módszer.
Hogyan képzeljünk el a
babajeleket? Van közük a magyar jelnyelv jeleihez?
ZK: A tanfolyamon azt tanítom,
hogy ha egy babának van saját, spontán jele, akkor azt használja a család, de
ha már a szülő vezet be új jelet a többi mellé, akkor érdemes a siket jelnyelv
jeleit alkalmazni. Én a siket jelnyelv jeleit szorgalmazom és tanítom, de a
babajelbeszédbe az is belefér, hogy a szülők saját, családon belül kitalált
jeleket is használnak, mivel itt nem a
jelnyelv tanítása a lényeg, hanem a szülő-gyermek kapcsolat mélyítése.
A tanfolyamaimon az amerikai
jelnyelv jeleit alkalmazom, de – mivel számos magyar jelnyelvi tanfolyamra
jártam már – megállapíthatom, hogy sok átfedés található a magyar jelnyelvvel,
különösen azért, mert Magyarországon hét nyelvjárás van. Így egy-egy tipikus
ASL („American Sign Language”, magyarul „amerikai jelnyelv”) jel megtalálható
némely vidéki nyelvjárásban is.
Ezek szerint ismered a magyar jelnyelvet, és tanultál jelelni?
ZK: Számomra elképzelhetetlen,
hogy ne ismerjem a magyar jelnyelvet, és ez az elvárásom azzal szemben is, aki
Beszélő Babakezek oktatóvá szeretne válni. A SINOSZ-ban tanultam a magyar
jelnyelvet, elvégeztem a 6 tanfolyamot, ami a középfokú vizsgáig vitt, és
sikeresen vizsgáztam is.
Mesélj, hogy kerültél
kapcsolatba a jelnyelvvel, és mennyire folytál bele.
ZK: A babajelbeszéd hozta a
jelnyelv iránti érdeklődésemet, korábban nem
ismertem személyesen siketeket sem. A SINOSZ-ban folytatott tanulmányaim során
megismerkedtem a siketek kultúrájával és sok kedves emberrel. Nagy élményt
jelentett számomra részt venni siket színielőadásokon egyik tanárom, Turóczy
Erika szereplésével. Sokszor családomat is vittem siket rendezvényekre. Jó volt
látni azt a nyitottságot és természetességet, amivel a fiam a siketséget
fogadja. Számára egyáltalán nem „sérült”, ha valaki siket. Különösen nagy
hatással volt rám az, amikor a középfokú vizsga után szintfenntartó tanfolyamra
jártam Mongyi Péterhez és Juhász Ferenchez.
Nemcsak sokat tanultam tőlük, de az óráik rendkívül élvezetesek és
szórakoztatóak voltak. Azóta is nagyon hiányoznak ezek a találkozások.
A jelnyelv
megismerése hatott a tanfolyamaidra valamilyen tekintetben?
ZK: Biztosan. Talán azt
említeném, hogy a programom egy olyan módszert alkalmaz, amellyel a babák
valóban hatékonyabban kommunikálnak a jelek segítségével. Ezáltal a szülők
megszeretik ezt a kommunikációs formát, és egy részüknek többet is tudok
nyújtani, mint a babajelbeszéd-tanfolyamok alap- és haladó szintjei.
Nyitottságukat megragadva már nem
egyszer tartottam olyan speciális foglalkozást, amelynek témája a
„babajelbeszéd felhasználásainak lehetőségei a beszéd megindulása után” volt.
Itt és a formálódó „babakezek-közösségben” többször beszéltem a proformokról,
és a jelnyelv egyéb sajátosságairól is, ami már messze túlmutat a babajelbeszéd
elsődleges célján.
Óvodában is tartottam
foglalkozást. Nyitottak a jelekre, és rendkívül élvezik a jelelős-éneklős órát.
A nagycsoportosokkal már beszélgetünk a siketekről is, akik nemcsak játékként,
hanem a mindennapi életben használják a jeleket.
Gondoltál már arra,
hogy az amerikai jelek helyett magyar jeleket taníts? Vagy jobban kötődsz az
ASL-jelekhez, valamilyen belső vagy külső okból?
ZK: Nincs semmiféle kötődésem az
ASL-hez, egyedül szakmai szempontból választottam. Már 2008-ban is felmerült
bennem a váltás, akkor beszéltem magyar jelnyelvkutatóval és siket anyukákkal
is, végül megfontolás után maradtam az
ASL-nél.
Azt tapasztalom, ez a rendszer,
így, ahogy van, bevált. Az egész programmal együtt hatékony a módszer. Épp
ezért bizton állíthatom, hogy sokkal több családot tereltem a magyar siket
jelnyelv megismerése felé, mintha a babajelbeszéd óráimon megváltoztatott,
egyszerűsített magyar jeleket használnék. Ha már úgyis változtatunk valamit a
jelnyelvi jeleken, akkor célszerűbb egy olyan jelkincset a kezükbe adni, amely
később nagy segítséget nyújthat az idegen nyelv elsajátításában. Ez egy fontos
kérdés, mert ha a szülő nemcsak a beszéd megindulása előtt használja a jeleket,
hanem az első idegen nyelv elsajátításánál is, akkor még tovább fenntartható a
jelek iránti érdeklődése, ennek következtében nem egy tanítványom elkezdett
érdeklődni a siket jelnyelv iránt is. Paradox módon az ASL jelek használata
viszi közelebb a tanítványaimat a magyar jelnyelvhez...
Visszatérve a családokhoz,
babákhoz: mit mesélnek az anyukák, hogy fogadja a család a babajelbeszéd
ötletét? Milyen a hozzáállás?
ZK: Bárkinek hasznos lehet a
babajelbeszéd, olvastam hátrányos helyzetű gyermekek körében végzett külföldi
kutatásról is, ahol nagyon pozitív eredményt mutattak ki. De elsősorban a
kötődő nevelés iránt érzékeny szülők figyelnek fel a babajelbeszédre. Több,
mint 5 éve, még nagyon sok tanítványom jött kétnyelvű családból, ma már sokkal
tágabb kör érdeklődik a Beszélő Babakezek iránt. Előfordul, hogy az apuka nem
érdeklődik, de amikor elkezd jelelni a gyermeke, akkor garantáltan
bekapcsolódik a „játékba”. Így a legnagyobb szkeptikusokból lesznek a
leglelkesebb hívek. Nem egy olyan történetet hallottam, hogy a még nem beszélő
gyermek este, jelek segítségével, elmesélte apjának, hogy mi történt velük
aznap, mi volt a legizgalmasabb élménye.
Tehát úgy tapasztalod,
hogy a módszer elsajátítása elősegíti a hatékonyabb kommunikációt a
babával/kisgyerekkel. Mit gondolsz, a siket jelnyelv irányába is nyitottabbá
válnak a babák, szülők?
ZK: Erről nekem nagyon pozitív
tapasztalataim vannak. Igaz, hallottam arról, hogy a szülők nem jelelnek a
játszótéren a gyermekükhöz, nehogy azt higgyék mások, hogy valami probléma van
vele. De szerencsére ma már ez ritka eset.
Többször hallom azt, milyen
pozitívan állnak a kicsik ahhoz, ha észreveszik, hogy siketek jelelnek a
környezetükben. Az is gyakori, hogy az egész család elkezdi lelkesen használni
a jeleket, akár nagyobb ovis testvérek, sőt, a tinik is kitűnő dolognak tartják, akár titkos beszédre használják. Azon kívül, hogy
a babajelbeszéd halló családoknak szól, és a szülő-gyermek kapcsolat erősítése
a lényeg, úgy vélem, a tanfolyamaimmal sokat tettem a siket közösség felé
irányuló nyitottságért, és a természetes elfogadásáért.
Ehhez szívből gratulálok! Köszönöm az interjút. Aki érdeklődne a Beszélő Babakezek tanfolyam iránt, hol talál meg?
