Akaratlan faragatlan

Ugye senki sem szeretne egy kedvesnek szánt gesztus miatt bajba kerülni? Pedig külföldön ez is megeshet, ha az ember nem ismeri, mit jelentenek más nemzeteknél azok a kézformák, amelyek nálunk barátságosnak számítanak. Elég egy más irányba fordított tenyér, egy eltérő mozdulat, és máris kész a sértődés...

Itt a segítség: mire figyelj, ha nyaraláskor a gesztusokra kell hagyatkoznod. Hogy Te ne légy akaratlan faragatlan!

1. LIKE 

Ez a jól ismert jel szinte mindenhol annyit jelent, "OK", "nagyszerű", "nagyon jó".
Ugyanez Bangladeshben, Iránban és Thaiföldön körülbelül olyan, mintha a középső ujjadat nyújtanád ki. (A forrás nem említi, de gondolom, hogy a jelentéstartalmat egy felfelé irányuló mozdulat is kísérheti.)

2. ROCK'N ROLL

Ami nálunk a rockkoncerteken fejet rázó fiatalok elengedhetetlen "kelléke", az a kezet magunk felé fordítva Kubában, Brazíliában, Olaszországban, és még néhány mediterrán országban az ördög szarvaira utalva szexuális jellegű inzultus. 

3. GYŐZELEM!

Az USÁ-ban és Kanadában ismert V-betű, az angol "victory" szóra utalva sikerre, győzelemre utal. 

Ugyanez a jel, befelé néző tenyérrel kivitelezve, egészen mást jelent az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Új-Zélandon, és Dél-Afrikában: a gesztus alkalmazója egy önmagával végzett szexuális aktusra szólítja fel azt, akinek a jelzés szól. 

4. FITYISZ

Hazánkban ez a gesztus leginkább a gyerekekkel való incselkedés eszköze, egyfajta játék, amikor azt mondjuk, "fityisz az orrodra". Máshol termékenység-szimbólum, és a jó szerencsére utaló gesztus. 

Ám Görögországban, Indonéziában, Törökországban, Oroszországban, egyes balkáni országokban, és Kínában a 3. pontban bemutatott gesztus negatív jelentésével egyenértékű. 

5. JÓ!

A magyar jelnyelv "JÓ" jelére hasonlító gesztus az USÁ-ban is ugyanezt jelenti. 

A latin-amerikai országokban, Franciaországban, és Németországban ez a kézforma kifelé nyitott tenyérrel trágár kifejezés, inzultus. 

6. SZIA!

A felemelve nyitott tenyér nálunk és sok más országban az ötös számra, az integetésre, és az "állj" kifejezésére használatos.

Ha Görögországban, Pakisztánban, vagy az Egyesült Államokban a lenti ábra szerint a másik felé nyitod a tenyered, átkozódást, trágár felszólítást jelez. 

7. SZORÍTOK!

Nagy-Britanniában és az USÁ-ban az alábbi gesztussal kívánnak egymásnak sok szerencsét az emberek. Emlékeim szerint a magyar gyerekek is használják fogócskázáskor ezt a kéztartást, a "csuri" szó kimondásával együtt olyasmit jelent, hogy az illető éppen védelmet élvez a fogótól. 

Vietnámban a magunk felé fordított tenyérrel mutatott változat viszont obszcén gesztus, nem ajánlatos a használata.  

Képek forrása: ITT

A hallás privilégiuma

Hallóként alapjáraton nem feltétlenül gondolunk bele, hogy mennyire kivételes helyzetben vagyunk. 

A hallás ebben a mai zajos világban igazi privilégium: ha birtoklod, előnyökhöz juttat azokhoz képest, akik nem, vagy kevesebbet hallanak.  A hallás hiánya kommunikációs gát, ezzel hoz hátrányos helyzetbe. Ahogy Helen Keller, híres amerikai siketvak írónő is megírta: 

„A vakság elválaszt a dolgoktól, a siketség elválaszt az emberektől.”

Ehhez kapcsolódik az a felvétel, amit ma hoztam. A fickó amerikai CODA, anyanyelvi szinten jelelő halló. 
Miért tartom fontosnak a filmet? 

Mert:
1. Érthető példával bemutatja, hogy mit jelent a gyakorlatban a privilégium, a kivételezett helyzet. 
2. Felveti a gondolatot: vajon előnyös helyzetben lévőként tehetek-e valamit azért, hogy a hátrányosabb helyzetűeknek jobb legyen? 
3. Feldobja a kérdést:

Hogyan használhatjuk a hallás privilégiumát a jelnyelvhasználó közösség javára?

A filmen angol felirat bekapcsolható. A magyar fordítás ITT! 

A véleményeket, ötleteket, személyes tapasztalatokat szívesen látom írott-, vagy videókommentben!

A hallás privilégiuma - a videó magyar fordítása

A videó fordítása



Helló ASL-közösség!

Épp egy reptéri váróban ülök, Kansas felé menet, ahol majd siket fiatalokkal lógok egy kicsit, és workshopot tartok jelnyelvvel foglalkozó szakembereknek. 

Mai gondolataimat Captain Valor-ral kezdeném: YouTuber, aki jelelt dalokat töltöget fel. Nemrég megpróbált gyűjtést indítani azért, hogy még több videót készíthessen. A siket közösség felháborodással reagált, és követelték, hogy hagyja abba. 

A válasza itt látható. /.../ A következőt gondolom a posztjáról: bravó! Miután megtette a kötelező köröket (kutatást végzett a témában), ez az ember elnézést kért a siket közösségtől. 

De nem csak ennyi: ezután közérthető magyarázatot tett közzé a "privilégium" fogalmáról. Arról, hogy mit jelent, és hogyan kapcsolódik az ő munkájához, a fordításaihoz. Tehát, nem csak tiszteletet tanúsított a siket közösség iránt, hanem szavai tanulsággal szolgálnak a jelnyelvi és egyéb közösségek számára is. 

Privilégium az, amikor a társadalom bizonyos embereket kivételes helyzetbe helyez, szabad mozgást hagy nekik, másoknak viszont nem engedi meg ugyanezt. 

Íme az igazság ideje: én egy 30-as évei végén járó, fehér, heteroszexuális férfi vagyok, aki halló... mondhatnám, hogy a privilégiumok díszpéldánya! A társadalom kivételesen kiemelt státuszt adott nekem. Ez van, és gyakran elgondolkodom: hogyan használom ezt a kivételes helyzetemet? 

Nemrég akadtam rá egy színesbőrű hölgy videójára. Elmeséli egy bevásárlás közben megesett élményét. A privilégiumról is szó esik. 

A történet tolmácsolva:

A sógornőm félvér, de kinézetre fehér: kék szemű, és fehérebb bőrű, mint a legtöbb fehér. Nagyon fehér. Ő és én együtt nőttünk fel. Együtt neveltük fel a gyerekeinket, akik így közeli unokatestvérek lettek,  és mi, tudod, mi ilyen csodálatos, nagyon-nagyon sokszínű család vagyunk.

Szóval egy nap elmentünk a "Safeway-be" (üzlet), és Kathleen sógornőm előttem állt a sorban, írta a csekket a vásárláshoz. Mellettem ott állt az akkor 10 éves lányom, pontosan mögötte, és készült, hogy segítsen nekem bepakolni.  

Szóval Kathleen került sorra a pénztárnál, egy vörösesszőke, szeplős, kedves és barátságos fiatal nőnél. Beszédbe elegyedett Kathleen-nel: 

- Jó napot, hogy van? Szép napunk van ma." 

Cseverésztek, Kathy megírta a csekket, és kicsit odébb lépett a csomagokkal, hogy megvárjon. Mint mondtam, Kathleen fehérbőrűnek látszik... És akkor jöttem én. Semmi csevely, még csak fel sem nézett rám, pár szó és már a csekkemet írtam. A lányom tíz éves, persze azonnal észrevette, hogy máshogy szólt hozzám. Szóval írtam a csekket, és akkor azt mondta: 

- "Kérek két darab igazolványt." 

A kislányom rám nézett, és nagyon-nagyon szégyellte magát, a szeméből majdnem kibuggyantak a könnyek. 

- "Anya, ugye... ugye nem hagyod ezt? Miért csinálja ezt velünk?" 

Szóval megpróbáltam kitalálni, mit is csináljak. Mögöttem két idősebb fehér nő állt, azt gondoltam magamban: 

- "Oké, ha visszaszólok, akkor a végén még én leszek a balhés fekete nő." Ugye? "És akkor ők majd azt mondják, hogy én csinálom itt a cirkuszt." 

Úgyhogy odaadtam a két darab igazolványt. Néha neked kell megválasztanod a csatáidat, nem? De ettől csak rosszabb lett. 

A nő elővette a "Hamis csekk" könyvet. Ebben írják össze, kik próbáltak rossz csekkel fizetni. Elkezdett keresgélni ebben a füzetben, hogy benne van-e az igazolványszámom.  

Ekkor felgyorsultak az események. Én ott álltam, próbáltam kitalálni, mit csináljak, és ez az egész borzasztóan megalázó volt. Ekkor a lányom már teljesen ki volt borulva érzelmileg (tíz éves...). Az unokahúgom visszalépett mellém, és megkérdezte a nőt:  

- "Elnézést, miért csinálja ezt?"  

A pénztáros visszakérdezett: 

- "Mire gondol?"  

[Kathleen] - "Miért van szükség erre? Miért csinálja?" 

[pénztáros] - "Hát... ööö... ez a szabály." 

[Kathleen] - "Nem, mert velem nem csinálta." 

[pénztáros] - "Jó, de tudom, hogy maga szokott ide járni." 

[Kathleen] - "Nem. Ő jár ide évek óta. Én még csak három hónapja lakom itt." 

Ennél a pontnál megszólalt a két idősebb hölgy: 

- "Nahát! El sem hiszem, mit csinált ez a pénztáros ezzel a nővel, ez teljesen elfogadhatatlan!" 

És ekkor odajött a tulajdonos is! 

- "Valami gond van?"   

Az unokatestvérem válaszolt: 

- "Igen, gond van. Ez és ez történt...."

Tehát Kathleen úgy használta fel a "fehér-privilégiumát" - még akkor is, ha közben félvér-, hogy felismerte, mennyivel nagyobb súlya van annak, ha Ő szól, Ő mondja el, Ő mutat rá az igazságtalanságra, és az eset kapcsán Ő lehet befolyással mindenkire a helységben.  

Nem is tudom, hogyan alakult volna, ha fekete nőként én mondtam volna azt, hogy "Ez igazságtalan. Miért csinálja ezt velem?"  Vajon ugyanez lett volna a végeredmény? 

Kathleen tudta, hogy ő más helyzetben van, mint én. A fehér-privilégiumát arra használta, hogy tanítson vele, és helyrehozzon egy kellemetlen szituációt. Ezt Te is megteheted , minden egyes nap.  

Csodálatos! 
Ennek a nőnek a története elgondolkodtat. Hogyan használom én, és a siket közösség többi halló tagja, a hallás privilégiumát? Kiemelt helyzetünkkel nem elnyomjuk-e a siket közösséget? 

Még ha nem is ez a szándékunk, a végén nem a szándék számít, hanem az eredmény. Ez a  mi hatáskörünk. 
Vagy úgy használjuk-e a privilégiumunkat, hogy esélyt teremtsünk a siket közösség tagjainak, hogy pozitív legyen a végeredmény?


De nem csak a siket közösségről van itt szó. A többi, alárendelt közösség tagjai is segítségért kiáltanak azokhoz, akiknek megvannak az előjogaik; tulajdonképpen azt mondják: "Ez közös ügyünk, hol van a támogatásod?!" 

A jelnyelvhasználó közösség halló tagjaiként a mi felelősségünk, hogy a siket közösség javára fordítsuk a privilégiumunkat. 

A kérdésem pedig:
Milyen módokon használhatjuk a siket közösség javára a privilégiumunkat? 

A válaszokat, ötleteket, véleményeket, esetleg személyes tapasztalatokat írjátok meg kommentben!