A két Amber, avagy a láthatóvá formált zene

Elég sokféle jelelt dal kering az interneten, rengetegen megpróbálják a zenét hallássérültek számára akadálymentessé tenni.

A legjobb jelnyelvi változatokat általában jelnyelvhasználó siket szülők gyermekei, CODÁ-k / KODÁ-k készítik. (CODA = Children of Deaf Adults, KODA = Kids of Deaf Adults, magyarul siket szülők gyermekei). 
Számukra a jelnyelv anyanyelv, hiszen jelelő családban/szülőkkel felnőve ezzel a nyelvvel találkoznak először, emellé jön a helyi hangzó nyelv. Mivel magas szinten jelelnek, de emellett hallanak is, a dalokat valóban tartalomhoz hűen tudják jelnyelvre átültetni. 

Amber Galloway Gallego rendszeresen tolmácsol könnyűzenei koncerteken, és rengeteg dalt jelelt már el. Hogy CODA-e, arról nincs info, mindenesetre zseniális, jútyúbcsatornáján rengeteg videója van fenn, és nem egy kering közülük a közösségi oldalakon megosztva.

Amber Galloway Gallego (a színpadon)
Kép forrása: ITT

Van egy másik Amber-ünk is, aki mai slágereket fordít ASL-re: Amber Zion, színésznő. Munkásságát azért tartom fontosnak megemlíteni, mert ő úgy tolmácsolja a zenét, hogy maga is siket, "mégpedig teljesen" (ezt ő maga meséli a vele készült interjúban, arra a kérdésre felelve, hogy "Mennyit hallasz?" 0:54-1:00)

Amber Zion (videóklip részlet)
Kép forrása ITT

Elég profi stáb áll mögötte, a kész klipek távolról sem házi videók: mindegyik látványos, szépen kivitelezett munka, önálló klipként is megállják a helyüket. 

Amber - saját bevallása szerint - hosszú ideig készül egy felvételre. Tanulmányozza az eredeti videót, konzultál, beleél, a feliratok alapján fordít, szinte magába olvasztja az egészet, és tökéletesen vissza is adja jelben, mimikában, mozdulatokban. Nekem legalábbis minden klipje libabőr, annyira együtt van a kép, a hangzás, és a hangulat. 

Valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül, mert legfrissebb klipjére, a Frozen-re közösségi támogatással jött össze a pénz: összesen 213 adományozó dobott össze több, mint tízezer dollárt. Nézzétek meg az eredményt!

A jelnyelvi idővonal

<----------------------------------------------------------------------------->

régen                                             I                               a távoli jövőben

D

egy ideje                          Ő                    majd egyszer

 V 

múlt idő               O               jövő idő
múlt                 N                 jövő
volt                  A                  lesz

                              L                               

korábban                   hamarosan

                                  később

  

                                      későn (még nem lezárult)
                       még nem 
                           befejezés

MÚLT -----------------------------> JELEN -----------------------------> JÖVŐ

tegnap                 holnap

nemrég                 

minden nap

naponta

ma

most

kép forrása

A nap képe: Ferenc pápa és az ájlávjú

Videó ITT!

Á(llatos)bécé

(forrás)

Japán szakdolgozat a magyar jelnyelvről

Tudtátok, hogy Oszakában, Japán második legnagyobb városában magyar szak is van az egyetemen? (Én egészen sokáig nem tudtam, ezzel valószínűleg nem voltam egyedül.) Azt meg álmodni sem mertem volna, hogy akad olyan Japánban, aki a magyar jelnyelvről ír szakdolgozatot. Pedig így van: Asuka, az oszakai magyar szak egyik végzős hallgatója ezt a témát választotta.

Egy ismerősömön keresztül keresett meg, segítettem az anyaggyűjtésben. Örömmel tettem; büszke vagyok rá, hogy a világ másik felén valaki a magyar (jel)nyelvet tünteti ki figyelmével. Egyet kértem cserébe: szeretnék vele interjút készíteni. 

Ezt olvashatjátok alább. Rövidke, de számomra nagyon kedves. :) És hozzáteszem: teljes egészében magyarul készült. A hitelesség kedvéért a válaszokat érintetlenül hagytam, egy-egy szerkesztői kiegészítést kivéve.

Ismerjétek meg Asukát :)

Az Oszakai Egyetem magyar szakos hallgatói, jobbra lent Asuka 

Szia Asuka! Köszönöm az interjú lehetőségét! Először a tanulmányaidról kérdezlek. Miért pont a magyar nyelv?

Asuka: Európai nyelvra kíváncsi voltam, mert én Ázsiában élek. Például német vagy francia nyelevet sok egyetemen tudnák tanulni, de magyar szak csak Oszakai Egyetemen van. Ezért én választottam magyar nyelvet. 

Mesélj kicsit a magyar szakról. Hányan vagytok, milyen tantárgyakat tanultok?

A.: Összesen körülbelül nyolcvanan vagyunk. A tantárgyak magyar nyelvtan, tölténelem, irodalom, kultúra stb.

Honnan jött a szakdolgozatod témája, hogyhogy a magyar jelnyelvről írsz?

A.:  Először megtudtam, hogy Magyarországon már van egy jelnyelvi törvény. Japánban még nincs. Szeretnék összehasonlítani két ország történelmet. Például jelnyelv születése és siket gyerekek oktatása stb.

Tanulod, vagy tanultad a japán jelnyelvet? Ha igen, milyen szintre jutottál?

A.:  Kezdő vagyok. Csak tévé programmet nézek, és tanulom. Szeretnék találkozni sok Siketekkel, és gyakorolni a jelnyelvet.

A kutatásod során milyen fő különbségeket látsz a magyar jelnyelv és a japán jelnyelv között?

A.:  A japán jelnyelv még nem egy (elfogadott*) nyelv. Azt hiszem, hogy ez a legnagyobb különbség.

Az alábbi képen a magyar szakosok előadása látható (köztük Te is). Mesélnél picit, mit adtatok elő, milyen alkalomból?

A.: Két évvel ezelőtt a rövid dráma Sómlói galsukát  jásztottuk (rövid, zenés darab, népszerű magyar színészek előadásában, megnézhető ITT*).  A tanárunk megtalálta ez a drámát a Youtube-n. 

Pillanatkép az oszakai magyar szakosok "Somlói galuska" című előadásából

Végezetül: mi az az öt dolog a magyar kultúrában, ami a legjobban tetszik?

A.:  Biztonságos város, finom étel, érdekes film, szép néptánc és nagyon kedves magyar emberek.

Köszönöm  a válaszokat,  sok sikert a záróvizsgához!

*szerkesztői kiegészítések

Nem jelnyelvi téma, de akit esetleg érdekelnek az magyar szakosok írásai a japán kultúráról, olvasgassa a blogjukat. Szerintem érdemes! 

"Elsősorban Lídia vagyok, csak másodsorban siketvak"

Lidia León örökletes, egyre súlyosbodó betegsége miatt lett siketvak. A komoly nehézségekkel küzdő, mégis energikus, életerős, vidám személyiségű, spanyol (pontosabban katalán) hölgy - saját bevallása szerint - rengeteg élményt, barátokat és diplomát szerzett, majd könyvet is írt. Ez volt az első, teljes mértékben akadálymentesen kiadott könyv Spanyolországban. 

A könyv első fejezete jelnyelvi változatban megtalálható ITT!

A történet vége sajnos nem happy end: december közepén, negyvenes éveiben járva, Lidia elhunyt. Vele készült a következő interjú, még 2013. márciusában, ahol szintén tükröződik az az erő és optimizmus, ami a hozzáállását jellemezhette. 

Lidia León, könyvének bemutatóján, 2013-ban

Gemma Tramullas interjúja. 

"Elsősorban Lídia vagyok, csak másodsorban siketvak

A beszélgetés nagy részét Joan Gil, katalán jelnyelvi tolmács segítségével folytatjuk. Pár kérdést a számítógépébe, vagy a tenyerébe nagybetűket írva teszek fel Lídiának. A mélyebb kommunikáció azonban nem szavakkal vagy jelekkel, hanem spontán ölelésen keresztül zajlik, amikor elbúcsúzik tőlem. Ebben a mozdulatban benne van annak a nőnek minden ereje, kedvessége és öröme, aki élete legnehezebb éveiről a "Sok harc, hogy adhassak" című könyvében mesél. (Eredeti cím: ¡Mucha guerra por dar!, Salvatella Kiadó). Ez az első olyan könyv, ami teljes mértékben akadálymentes, és nem tesz különbséget látók, siketek, vakok, és siketvakok között.

- Ha filmet forgatna az életéről, mi lenne az első jelenet?

- Nyaralások a családommal. Van egy lakókocsink, és a szüleimmel mindig elutazunk valahova. A barátaim és az ő segítségükkel akárhová eljutok, ha úgy alakul. Még Tibidado-ba is (vidámpark Barcelonában), ahol szuperül érzem magam.

- Ez nagy dolog: mindent kipróbálni.

-Arra nagyon büszke vagyok, hogy siketvakként, a jelnyelv ismerete nélkül egyetemre jártam, és szociálpedagógiából lediplomáztam.  Tanultam, dolgoztam, utaztam, éltem párkapcsolatban, és elváltam, ahogy mások is.  

- De ez Önnek sokkal több energiába kerül. Honnan meríti az erőt?

- Csak úgy jön, én ilyen vagyok, nagyon életrevaló. Nagy az életkedvem, és azt gondolom, ez igazi áldás.

- Már kislányként is ilyen volt?

 -Ugyanilyen életteli voltam, ugyanezzel a temperamentummal, de nem voltam ennyire pozitív. A gondjaimnak köszönhetően átgondoltam, mi fontos az életben, és ez bölcsebbé tett.  Természetes, hogy vannak hullámhegyek és -völgyek, hiszen nagy problémákkal küzdök, de mindig előrejutok. A család és a barátok segítenek, vigyáznak rám, törődnek velem, de úgy, hogy nem védenek túl.  És itt van Nayima is, aki elkísér vásárolni, és a nap 24 órájában velem van. Soha nem vagyok egyedül.

- Milyen gondolatokkal kel fel reggelente?

- Arra gondolok, hogy egy új nap kezdődik, egy új kaland, új harc, de a jó értelemben véve. Néha meg rosszkedvűen kelek, de az én személyiségemmel ez normális.

-Jobb lehet nem a közelében lenni, amikor mérges...

-Hajjaj! /kezét a fejéhez emeli/ Nagyon, nagyon erős a személyiségem. Ez jó is és rossz is, mert küzdésre késztet, de arra is, hogy nem tudok hallgatni. Egyáltalán nem vagyok konformista, és mindig azt kell tennem, amit én akarok /nevet/.  Elsősorban Lídia vagyok, és csak másodsorban egy komoly betegséggel küzdő, siketvak személy.

- Ön tehetséges, és humorérzéke is van. Mi az, amit úgy nevez, "a Nefi"?

-17 éves koromban II. típusú neurofibromatózist diagnosztizáltak nálam. Ez egy örökletes betegség,  ami folyamatosan terjed tovább, és az állapotom romlik. A testemen tumorok jelennek meg, és folyamatosan veszítem el a fizikális képességeimet. Rengetegszer operáltak. 20 évesen lettem siketvak, a bal szememmel látok halvány körvonalakat, nem tudok járni. És ha ez még nem lenne elég, leukémiás is lettem. Az én problémáimnak nincs megoldása, de elfogadtam, és alkalmazkodom a változásokhoz.

-Milyen emlékei vannak a gyerek- és fiatalkoráról?

-Vidéken látom magam, ahogy az unokatestvéreimmel játszom, megállás nélkül. Belém ivódott anyukám és apukám hangja, a víz csobbanása, néhány dal... Imádtam a Mecano-t (korábban népszerű, spanyol együttes), és megőriztem a lemezeiket: Hijo de la luna, Aidalai... Elolvasom a dalszövegeket, és elkezdek énekelni, táncolni. Ezek a boldogság pillanatai, de az örök boldogság nem létezik.

-E hónap 28-án lesz 41 éves. Milyen ajándékot kérne?

-/gondolkodik/ Hogy kicsit gondolkodjunk el az életünkről, a fontos dolgokról, amit nem értékelünk, mert túl elfoglaltak vagyunk. Szeretni és szeretve lenni: ez a fontos, nem pedig a pénz. A pénz semmi, olyan, mint egy boldogtalan szerelem.

 -Visszatérve az elejére... egy, az életéről forgatott filmhez már több is az esemény, mint kellene.

-Megfordult már a fejemben a dolog, ne higgye, de ez inkább csak álom... Talán egy rövidfilm még elképzelhető lenne, ami elmeséli a történetemet.  Nem kellene főszereplőt sem keresni, én magam lennék, egyáltalán nem vagyok szégyenlős. Sőt, a forgatókönyvet is megírnám, ha valaki megtanít, hogyan kell."

Egy kis mexikói

A "Los Victorios", egy mexikói ska-zenekar úgy döntött, hogy új klipjével a beszédtől eltérő kommunikációs formák előtt szeretne tisztelegni. Felkértek egy jelnyelvi tolmácsot, aki segített betanulni a daluk szövegét mexikói jelnyelven, így a banda tagjai maguk kísérik jellel saját zenéjüket. 

A dal címe Palabras, vagyis Szavak. 

Részlet a klipből: a betanulás